Gyerekkorom kedvenc meséje a Télapó és Ezüstmackó volt. Emlékszem, karácsony környékén édesapámnak minden este ezt kellett felolvasnia nekem lefekvéskor. 

Egy hete rábukkantam a youtube-on a mese diafilm változatára. Te jó ég, micsoda hangulata van még mindig! Eszembe jutott, ahogy kicsinek az ajtóra szereltünk egy fehér lepedőt, lehúztuk a redőnyt és családi diázást rendeztünk. Anya tekerte, apa olvasta, én pedig tátott szájjal néztem.

De vissza a meséhez. A ma 78 éves Marék Veronika rendkívül kedves mesében mutatja be nekünk a testvéri szeretet erejét. A Mikulás ugyanis tőle szokatlan módon bakizik egyet, és Marci tesójának kutyust hoz. A kutyust pedig, mint tudjuk, nem lehet öltöztetni, ellentétben azzal a gyönyörű ezüstmackóval, amit a kisfiú kapott. Ezen persze jól összevesznek, és Marci attól tartva, hogy ezentúl ők már csak veszekedni fognak, útnak indul a Hóemberek városába, hogy megkeresse a Nagyszakállút és megkérje, készítsen húgának is egy olyan macit, mint az övé. Az út persze nem maradhat kalandok nélkül, de nem árulhatok el mindent. Irány a könyvesbolt, vagy nézzétek meg a diafilm változatát itt: