Nőgyűlölő férfiak, férfigyűlölő nők. Kinek, mi. Ki-ki milyen frusztrációját vetíti ki a másik nemre, ki-ki milyen csalódásokon ment át a múltban, ki-ki milyen szerepvállalást látott a családjában, és sorolhatnám. Egyet azért szögezzünk le: egyik nem sem működik 100%-ban a másik nélkül. Ha tetszik, ha nem, az utódok nemzéséhez - a tudomány jelen állása szerint - még szükség van minimum egy férfire és egy nőre. Lehet élni a divathóbortokkal, tarthatunk háremet, vállalhatjuk a másságunkat diszkréten, nem nagy pofával üvöltve, megvethetjük az ellentétes nemet különbözőségeink miatt, de véssük az eszünkbe: csak együtt működünk, egységben, karöltve, közös célokat kitűzve, az ellentéteinket kioltva, egymással kiegészülve.

Bárki megkövezhet a véleményem miatt, de egy férfi és egy nő, mint a puzzle - úgy kell funkcionálniuk. A jól működő párkapcsolatokban élők a mindennapos nehézségek ellenére boldogok, mert az egyének egymásba illenek, szó szerint is, meg átvitt értelemben is. A gyengeségek és az erősségek arányosan eloszlanak kettőjük között, és a kiegyenlítődéssel haladnak előre.

Nagyon sok rémisztő kapcsolatot látok magam körül. Évek óta élnek egymás mellett emberek, akik véletlenül sem simulnak össze, egymásra erőltetik a normákat, és boldogtalanul fekszenek le esténként. Mint a gyerekek, akik kirakóznak. Hogy minél gyorsabban kész legyen a macis kép, összeerőltetik a fül és a talp egy-egy darabját. Nem baj, hogy selejtes maci lesz, de tuti, hogy maci lesz. Vagy volt. Egyszer. Siettetik az életet, mintha így a kép idillibb lenne.

A nők a férfit hibáztatják, a férfiak a nőt. Csak nő a harag bennük, a végén úgy kiégnek, hogy már nemcsak a saját párjuktól viszketnek, hanem az egész férfi- vagy nőtársadalomtól. Szimplán csak azért, mert nem találták meg a megfelelő párjukat.

Nyilván most mondhatnánk, hogy erről írni elméletben a legkönnyebb. Igen, főleg egy egyedülálló nőnek, akinek még nem volt alkalma 15 év után hidegrázást kapni a párjától. Ezt elismerem. De feltehetjük azt a kérdést is, vajon honnan tudjuk, ki lesz hosszú távon a nekünk kedves, ki lesz az, aki a másik felünk. Nem tudjuk, csak sejtjük. A megoldókulcs még nem került senki kezébe, de azért vannak, akik bőszen próbálkoznak a boldog élet kialakításával.

Mindemellett rengeteg embert ismerek, akik a boldogok táborát erősítik, s vannak, akik a boldogtalanokét. Látom, hol siklanak ki házasságok, melyek az okok, amelyek zsákutcába kergetik a kapcsolatokat.

A férfi kikacsintgatása félrelépése az elsődleges probléma, én ezt tapasztalom. De ez már okozat.

Megkértem néhány hölgyet, akik végigélték már a harmadik betoppanását, mondják el tiszta, józan fejjel, szerintük mi volt az oka párjuk csalfaságának:

• A férfi félrelép, mert így akarja. Mert egy szexgép, mindig kell neki az újdonság. Van, aki menthetetlen, változásképtelen, alkalmatlan a monogám kapcsolatra.
• Félrelép, mert nem kap szexet.
• Félrelép, mert nem kap minőségi szexet.
• Félrelép, mert nem kap megfelelő mennyiségű szexet.
• Félrelép, mert a nő nem vonzó már testileg.
• Félrelép, mert a nő nem vonzó már lelkileg. Keserű, besavanyodott, rosszkedvű. A rezgései mínuszban vannak.
• Félrelép, mert piszkálják, mert ledegradálják, kasztrálják szavakkal.
• Félrelép, mert önbizalmat szeretne növelni.
• Félrelép, mert elviszik a haverjai.
• Félrelép, mert fogják, mert tiltják mindentől, és ki akar törni. A tiltott gyümölcs mindig édesebb.

A sor tetszés szerint folytatható. De ezek higgadt vélemények, melyekben az önkritika is jelen van. Férfigyűlöletnek és nőgyűlöletnek semmi értelme. Emberek vagyunk, emberekként élünk egymással, csalódunk, vívódunk, küzdünk, tűrünk, engedünk, de egymás nélkül nem megy…