Nem túlzok, ha azt állítom, nem ismerek egyetlen embert sem, akinek rendben van az önbecsülése, vagy az önmagába vetett hite az egészségesnek számító skálán mozog. Pedig a túlzott önbecsülés vagy annak hiánya döntően befolyásolja az életünkben végbemenő eseményeket, a kapcsolatainkat, a jellemünket, a döntéseinket. Hatalmas erőforrás egy egészséges önbizalom, mellyel tudunk és merünk is élni.

Meggyőződésem, hogy az iskolában technika óra helyett a gyermekek értékeit kellene csiszolgatni, erősítgetni, hogy határozott és magabiztos felnőtt ember váljon belőlük. Önbizalomhiányos nők és férfiak alapítanak családot és nevelnek a saját képükre utódot, a saját értékrendjeiknek megfelelően adnak át „szabad-nem szabad” normákat, ezzel előre "megpecsételve" gyermekeik sorsát. Így lesznek a kislányokból olyan nők, akikkel mindent megtehetnek a férfiak és akik foggal-körömmel ragaszkodnak olyan társaikhoz, akiknek már nem kellenek.

Ha valakinek nem kellesz, akkor nem kellesz! Vedd tudomásul és sétálj el! Egy embernek legyen méltósága, főleg, ha nő! Sem egy érzelmi zsarolás, sem egy hirtelen teherbeesés, sem egy piros körömcipő nem fogja a férfit maradásra késztetni, vagy ha marad is, nem miattad, csak tudod, a helyzet úgy hozta… Hányszor hallottunk ilyen esetekről! Az lenne a legalapvetőbb feladatunk, nekünk, nőknek, hogy megtanuljuk, jobb egyedül, mint egy méltatlan helyzetben, amelyben minden nappal, minden perccel zsugorodunk össze és veszítjük el nőiségünket. Minden percben rettegni, hogy elhagynak, hogy megcsalnak, mert a női megérzés által fel vagyunk ruházva antennákkal, amelyek jeleznek, szólnak, bökdösnek; hogy tudjuk, nem szeretnek igazán, csak használnak vagy kihasználnak. Minden nő tudja, érzi, ha így van, csak nem valljuk be magunknak sem. Küzdünk, taktikázunk, könyörgünk, ígérgetünk, ám a végén úgyis pofára esünk.

Ne felejtsük el, a legtöbb férfinak kényelmes a meleg és poshadt sz@rban tespedni, addig, amíg van házi rabszolga, addig, míg a magánytól való félelmet megérzik a nőn, aki kapaszkodik beléjük. Addig nyugodt szívvel jönnek-mennek, flörtölnek, otthon pedig szex és szerelem nélkül vállat vonva tengetik a mindennapokat. Nekik már mindenki izgalmasabb, mint a "házinyúl", előbb-utóbb úgyis váltanak, felesleges minden küzdés értük.

Nem éri meg az önfeláldozás és a kaparás olyasvalakiért, aki nem tesz gesztusokat, nem kedves, nem keresi a kedvünket, nem tisztel és nem szeret. A szeretet utáni vágy előtörésével vegyük elő a józan eszünket is, ne fosszuk meg magunkat a valódi boldogságtól!

A legnehezebb döntés elhagyni, akit szeretünk, vagy végignézni, ahogy ő megy el. De menjen, ha már nincs meg az a plusz. Aki menni akar, arra rá kell adni a kabátot. Nehéz, nehéz, de életünk végéig a tükörbe kell néznünk, és nem mindegy, mennyi ideig néz vissza ránk egy bánatos és fakó arc...

(Az írás 2016. október 13-án jelent meg.)