A tudomány egyre nagyobb hangsúlyt fektet napjainkban a metakommunikációra. Azt vallják a hozzáértők, hogy a testbeszéd szinte fontosabb a verbális kommunikációnál, mert a test kevésbé hazudik, mint a száj. A testbeszéd használata tanulható, de emberfeletti koncentrációt igényel az alkalmazása, hisz nehezen küzdjük le a bennünk rejlő ösztönt és reflexeket. Pedig párkapcsolatok, munkakapcsolatok és a barátságok működőképessége is időben kiderülhetne, ha az emberek hajlandóak lennének a nyilvánvaló jelek befogadásán kívül a továbbgondolkodásra és mélyebb elemzésekre is, ha energiát fordítanának az emberi kapcsolataik alaposabb feltérképezésére.

Olyan jó lenne, ha jönne valaki, aki az egész társadalmat, a mentalitásunkat képes lenne megreformálni, az oktatástól kezdve, a jogainkon és kötelezettségeinken át, az emberi kapcsolatainkig. Szükség lenne egy paradigmaváltásra. Hogy egy fura hasonlattal éljek: a berepedt kirakatüveget is meg lehet tisztítani mindennap, hogy csillogjon, de attól az még törött marad. A felülete fényes lesz ugyan, de a fő problémát egy szimpla mosással nem szüntetjük meg. Ma pedig sajnos mindenki csupán a koszt vakarja a felületről.

A minőségi élet kialakításához szükséges alapvető ismeretek hiányoznak belőlünk. Megtanuljuk, hogy mi a kovalens kötés, vagy a váltóáram, de nem tanuljuk meg, hogyan viselkedjünk egy állásinterjún, egy állófogadáson, vagy épp az első randevúnkon. Nem tanulunk meg takarékoskodni, nem tanuljuk meg, hogy milyen fontos egy párkapcsolatban az érintés művészete, nem tanulunk hálát és önzetlenséget. Nem készítenek fel bennünket a nagybetűs életre, pedig ha a fő hangsúly az „emberré" válás tanórán lenne, könnyebb lenne a világot irányítani, fejleszteni, óvni és benne élni.

A testbeszéd elemzése és tanítása lehetne az egyik alaptantárgy, ha én dönthetnék arról, mi is fontos nekünk. Nagy mélységekbe nem merülnék, hisz én is csak mostanában ástam bele magam a témába, de pár árulkodó jelet megosztanék veletek, hogy könnyebben menjen az ismerkedés vagy épp a „tetszem-nem tetszem” helyzet feltérképezése.

Az arcunk és a szemünk árul el a legtöbbet rólunk. Ha a nő szimpatizál a férfivel, akkor az arca üdévé válik, bőre megfeszül, kipirosodik. Ahogy mondani szokták: ragyog. A természetes kipirosodás folyamata beindul, mert az izgalom és a vágy növeli a vérmérsékletet, a tetszeni akarás folyamatának az egyik lépése az arc élettel teli kisugárzása. A szemünk csillogóvá válik.

Ha a férfinek tetszik egy kiszemelt nő, le sem tudja venni róla a szemét. Mélyen a szemébe néz, vagy a szája és a nyaka területét vizslatja, mosolyogva beszél hozzá. Rendszerint akkor is figyeli a nőt, ha a nő nem figyel rá. Ilyenkor lopva lesi az „áldozatot”, és felméri a nő minden porcikáját. A szemek nem hazudnak, szinte mosolyognak, amikor felcsillannak. Mindenki látott már kacérkodó szempárt.

Az arcunkon a szexualitásunk is visszatükröződhet. Minél erősebb és harsányabb egy smink rajtunk, annál erőteljesebb az aktuális szexuális energiánk. Az arcpirosító erőteljes használata és a harsány rúzsok viselete beindítja a férfiak fantáziáját. Tudat alatt ugyan, de a rúzsos száj a férfiak fétise. Ha tetszeni szeretnénk a kiszemelt férfinek, legalább szájfényt mindenképpen használjunk!

Az ápolt, illatos hajjal is tudunk üzenni. Magabiztosságot, rendet, harmóniát, igényességet sugároz. A férfiakat kiábrándítja a zsíros, koszos és büdös haj látványa és szaga. A hajunk birizgálása, igazgatása szintén a nyitottság jele, akaratlanul a fejünkhöz nyúlunk, ha flörtölünk valakivel, így nem árt, ha rendezett a frizuránk. Ez a férfiakra is ugyanúgy igaz. A férfiak is a hajukhoz, a tarkójukhoz vagy az állukhoz nyúlnak akaratlanul, ha a nő felkeltette az érdeklődésüket.