Egy ideje igyekszem tejtermékek nélkül élni. Sosem voltam a tejes élelmiszerek rabja, ha mondhatom így, csak alkalmi felhasználó voltam. Amihez elengedhetetlen a mai napig a „tej”, az a reggeli kávém, ha épp úgy döntök, hogy iszom egyet. Ma már semmitől nem függök, így a reggeli kávéadagomtól sem - ha kívánom, csinálok egyet, ha épp nem, akkor elvagyok nélküle.

Szerencsére sokan döntenek a tejtermékek fogyasztásának visszaszorítása mellett, és az állati eredetű termékeket felcserélik növényi eredetűekre. Hogy van növényi eredetű tej, sajt vagy joghurt, ma már épp annyira nyilvánvaló, mint amilyen nyilvánvaló lett volna a nekem kiosztott pofon, ha nagyanyámat 25 évvel ezelőtt elkezdem a tejtermékek káros hatásaival traktálni. Most sem vállalom a hittérítő szerepét, mert mindenki utána tud nézni, milyen hatással van a szervezetünkre a tejszármazék és el tudja dönteni, mire van szüksége és mire nincs. Lemondtam a papolásról, mert a hasmenéses barátnőmet csak hosszú hónapok alatt sikerült meggyőznöm, hogy legalább a laktózmentes fehér valamit fogyassza tejként. Persze végül sikerült rábeszélnem a növényi „tejtermékek” fogyasztására, mert nem szoktam beletörődni semmibe, de amikor közöltem vele, hogy ezekből sem mindegy, melyiket fogyasztja, akkor kissé láttam magam előtt a Szaffi című mesefilm egyik főszereplőjét az ő személyében, akinek mérgében mindig ki kellett eresztenie a gőzt a feje tetején. Mivel Kata nem mesefigura, így tartottam tőle, hogy szétrobban.

Nem robbant szét, sőt lehetőséget adott, hogy a tapasztalataimat megosszam vele, amiket én is nálam okosabbaktól tudok.

A növényi tejek alapvetően egytől egyig egészségesek lennének, ha nem tartalmaznának hozzáadott cukrot. Vagyis majdnem egytől egyig, ugyanis egy kivétel mégis van, ez pedig a szójatej, illetve maga a szójabab, amiből akár tejet is készíthetnek. Amit én erőteljesen preferálok, az a cukormentes kókusztej vagy a cukormentes mandulatej. A rizstejet a kalóriatartalma miatt nem fogyasztom.

Tulajdonképpen miért is ellenzik a számomra hiteles hozzáértők a szójatej fogyasztását? Leírom pár mondatban azoknak, akik pont váltani szeretnének, csak nem tudják, merre induljanak e téren.

• A szójabab rendkívül sok fitátot tartalmaz, mely megakadályozza a különböző fémek, mint a kálcium, a vas, a jód, a cink és réz felszívódását. Mind a csecsemőknél, mind pedig a felnőtteknél komoly felszívódási zavarokat okoz a fitáttartalom - a vashiányos vérszegénység a leggyakoribb probléma a szójafogyasztók táborában. Főleg a vegetáriánusok körében.
• A szójabab növeli az ösztrogén szintet, így fogyasztásával kampányolnak a menopauzában szenvedőknél, vagy a mellrák elleni küzdelemnél. Az igazság az, hogy az ösztrogénszintet nemcsak a nőkben növeli, hanem a férfiakban is, és emellett a tesztoszteron mennyiségét csökkenti, ezzel együtt pedig a szexuális vágyat és a termékenységet is.
• A fitát mellett a szója sok szaponint és lektint tartalmaz, melyek káros hatással vannak a bélbolyhokra és károsítják a bélfalat. Ugyan a szójában sok protein található, melyek jótékony hatással vannak a szervezetünkre, de ezek az enzimek állják útját a protein tökéletes megemésztésének, így haspuffadással, székrekedéssel és emésztési problémákkal kell számolnunk.
• Az emésztetlen proteinek nemcsak a belek falát vonják be nyálkaszerű anyaggal, hanem a légszervekét is.
• Pajzsmirigy alulműködés léphet fel, mivel a jód felszívódását is gátolja a fitát, ám a jód a pajzsmirigy normál működéséhez elengedhetetlen.
• Az ételallergiások számának növekedéshez jelentősen hozzájárul a szója. Már a nyolc leggyakoribb érzékenységi anyag között szerepel.

A szója sajnos gyakran szerepel sűrítőanyagként is az élelmiszerekben, „népszerű” az élelmiszeriparban. Természetesen kis mennyiségben és rendszertelenül fogyasztva nem okoz jelentősebb károkat a szervezetünkben, de kijelenthetjük, hiába van a biopolcokon, semmiképp nem sorolható az egészséges tápanyagok közé.