Amióta megnyitotta hentesüzletét, azóta, amikor csak tudom, Gál Józsitól, a Mészársteak hentesétől veszem a húst.  Bár városszerte egyre több a jó hentes, meggyőződésem, hogy a legjobb minőséget ő tudja adni Budapesten. Ennyi idő eltelte után az ember akarva-akaratlanul kötődik, épp ezért nem titkolom, hogy a teljes személyzettel jó kapcsolatot ápolok. Nem is tudnék elfogulatlanul írni a húsboltról, de a kapuit tavaly megnyitó Mészár Steak Kitchen már más tészta… Nem ismertem őket, ezért elmentem megnézni, hogyan muzsikálnak. Gurméman újabb bevetésen.

Éhesek voltunk, ezért pár perccel dél előtt elindultunk családommal a Károlyi kert játszóteréről az étterem felé. Kíváncsi voltam, hogy mit nyújt egy olyan étterem, amelynek Budapest, de talán egész Magyarország legjobb hentese szolgáltatja a húst, tölti a kolbászt, érleli a steaket. A Belváros szívében, a Károlyi Mihály utcában található étterem fekvése személyes nosztalgiára késztetett bennünket. Ugyanis ezer szállal kötődünk a környékhez: én az Apáczaiban készültem az érettségire, illetve az egyetemi felvételimre, a feleségem - egy utcával arrébb -, a Veres Pálné utcába járt gimnáziumba, később - amikor párhuzamos képzésben egyszerre végeztem a jogi egyetemet, illetve a bölcsészkart -, számtalanszor ingáztam a két kar épülete között, és persze a környék vendéglőiben, kocsmáiban melegítettünk egykoron az esti egyetemi bulikra a barátainkkal. Hovatovább, itt az Egyetemi Templomban volt az esküvőnk is és még sorolhatnám… Szóval tényleg nagyon szeretjük ezt a városrészt.

Az étterembe lépve az első benyomásunk ambivalensre sikerült, ugyanis látszik, hogy nagyon sok erőforrást tettek bele az üzlet enteriőrjének tervezésébe és kivitelezésébe, számomra mégis inkább semleges hangulatot kölcsönzött a belső, persze ízlések és pofonok… A pincér udvariasan köszöntött minket, majd hozta is az étlapot. Meg kell említenem, hogy nagyon kritikus vagyok a zenével kapcsolatban, de annyira könnyed és kellemes volt a muzsika, hogy pillanatok alatt otthonossá varázsolta az éttermet.

Az italokat gyorsan fel is vették, de furcsálltam azonban, hogy a pincérnőtől nem kaptunk sem írásban, sem szóban tájékoztatást arról, hogy van déli ebédmenü. Azonban mivel ennek a sorozatnak a lényege pont az ebédmenük értékeléséről szól, így rákérdeztem a menükínálatra. A válaszra ugyan néhány percet várni kellett, ugyanis pont menüváltás volt, és valószínűleg ez volt az oka a kommunikáció hiányának is, azonban a pincérhölgy jól detektálta, hogy ragaszkodunk a déli menühöz. Az erre a célra gondosan megtervezett listából magas szabadságfokkal összeállítható menü egyébként meglepően pénztárcakímélő, ugyanis 1680 Ft két fogás (egy előételt és egy főételt), 2100 Ft-ból pedig ezek mellé még egy desszertet is kapunk. Azt gondolom, hogy az alapanyagok minőségét figyelembe véve, ár-érték arányban, a Belváros egyik legjobb helyére ültünk be.

A tárkonyos pulykaraguleves kifogástalan volt, mindhármunknak nagyon ízlett. Második fogásnak a feleségem sertésszűz paprikást kért vajas galuskával, én pedig a „bélszíncsíkok mustáros hagymával és jázminrizzsel” néven megálmodott főételt kértem magamnak. A Dóri által kikért étel magasan átlag fölötti volt, a hús és a köret tökéletesen harmonizált. Az általam kért főétel is kifogástalan volt, ha röviden, minden sallangtól mentesen szeretném megfogalmazni: bátrak, ugyanakkor finomak voltak az ízek. Az adagok véleményem szerint túlméretezettek, nem is tudtuk a főételeket maradéktalanul megenni. Főként úgy, hogy – a hármas verzióhoz ragaszkodva – rám még várt a harmadik fogás.

Nem bántam meg, ugyanis a desszert annyira finom volt, hogy életem egyik legjobb csokis brownie-ját sikerült magamba tornászni, és bevallom, sok mindent gondoltam, de éppen kimagasló sütire ezen a helyen nem számítottam.

Mindezek ellenére: már Heidegger is tudta, hogy az idő szubjektív… Ám egy déli menü első fogásának a kihozatala nem húzódhat húsz percig, és az sem szerencsés, ha a leves elfogyasztásától a másodikra is több mint húsz percet kell várni. Ez sok. Ezt talán úgy lehetne csillapítani, ha az általunk tapasztalt várakozási idő felére redukálása mellett valamilyen egyszerű kínáló falattal kompenzáljuk a vendégek várakozását (pl.: fűszervaj-baguette párosítás). Az időtényező ellenére összességében jó szájízzel távoztunk, mert ahogyan egy spanyol közmondás tartja: „Ha tele a pocak, boldog a szív”.

Ízek: 5

Kiszolgálás: 4

Hangulat: 4

Innováció: 5

Ár-érték arány: 5