Voltak amolyan emberi léptékű, jó érzéssel eltöltő rajzfilmek a múlt század második felében. Olyan filmek, amelyek képi, hangi, gondolati világa értékteremtő volt és nem csak amolyan egy estés szórakozást jelentettek. Ilyen rajzfilm volt a Gréti… egy kutya feljegyzései című alkotás is, amelyet Nepp József írt és rendezett.

Tél van. Odakint sötétség és dermesztő hideg. Az utcai lámpák fényénél néha egy-egy kutyát sétáltató embert látni nyakig gombolt kabátban, sálban, sapkában. Mint egy rossz álmon, szeretnének túl lenni ezen a kötelező esti „dologvégeztető” kitérőn - gondolom én magamban régi, közel húsz évig tartó kutyás életemet felidézve. Idebent meg minden olyan békés és nyugodt, én a hároméves kislányommal már órák óta kutyásat játszom a meleg nappali nagy, puha szőnyegén. Aztán gondolunk egyet és úgy döntünk, itt az ideje egy jó kis mesefilmet megnézni közösen, ami mi más lehetne, mint a kislányom által rajongásig szeretett Gréti… egy kutya feljegyzései című rajzfilm.

Különös a világ, milyen nagyot fordult azóta, mióta megszülettem, ám most, 2016-ban mégis a gyermekkoromat idéző, 1987-ben készített rajzfilmet talál a legjobbnak a kislányom. Miért is? Nepp József rajzfilmrendező, Balázs Béla- és Kossuth-díjas művészhez olyan rajzfilmek megalkotása, kitalálása is fűződik, mint A Mézga család vagy a Macskafogó, valamint Gusztáv figurája.

Az említett, Gréti című rajzfilm pedig egy remekbe szabott alkotás, amelynek szereplőit olyan színészek hangja keltik életre, mint Bánsági Ildikó, Sztankay István vagy éppen Bács Ferenc és Pécsi Ildikó, de még sorolhatnám a jobbnál jobb művészek névsorát. A zeneszerző Deák Tamás olyan lírai, minden hangjegyében a derűs, békés életszemléletet megszólaltatni akaró háttérzenét írt a meséhez, hogy felnőttként is jó érzéssel tölt el elandalodva nézni, merengeni az erdőszéli kisváros nyugalmat árasztó házában éldegélő kutya életén.

Merthogy ez a történet egy kutya egyes szám első személyben megszólaltatott életét mondja el, aki a kezdetben zaklatott és reménytelennek tűnő csavargó lét után egy harmóniával teljes házaspár és anyós dédelgetett, szeretett családtagjává válik. Felelevenedik egy régi balatoni nyaralás, hosszú kutyás fürdésekkel, szalonnasütéssel, napozással, és amolyan 80-as évek derűs naplementét nézegető, békésen és élvezettel cigarettázó házaspár ideáljával. Nincs rohanás, csak maximum akkor, ha a kora tavaszi erdei séta közben Gréti, a német juhászkutya felbosszant egy árokban heverésző vadkant… Egyébként a hétköznapokat az esti kártyázás, délutáni újságolvasás, kertészkedés és kutyadédelgetés tölti ki. És jó ilyet nézni, jó erre a világra visszagondolni, ilyen életek is voltak, ilyen nyugalom is létezett, és még csak nem is kellett a világ végére menni érte. Ma sem kell, elég hajdanvolt rajzfilmek nyomába eredni és révedezni egy kicsit a múlton.