Egy kísérletbe kezdek. Valljuk be, bár mindannyian szeretnénk elérni a „boldog lét” állapotát, folyamatosan keressük, hogy mitől igen az élet, mégis sokszor elkeseredünk, nem találjuk az adott élethelyzetből, problémából a kiutat, a kiegyensúlyozott létállapotot. Lélekemelő idézetekbe, mindenféle jó tanácsokba próbálunk kapaszkodni. Amíg olvassuk, hallgatjuk ezeket a gondolatokat, addig felcsillan egy jobb élet reménye, aztán felkelünk másnap reggel, és minden folytatódik ugyanúgy, ahogy addig. Több helyen is olvastam a hála jótékony, tudományosan is bizonyított hatásáról. Ezzel a Csíkszentmihályi Mihály- és Martin Seligman-féle pozitív pszichológia kezdett el foglalkozni néhány évvel ezelőtt. A University of California Davis-kutatásában krónikus betegeket osztottak három csoportra. Az első csoportnak mindennap le kellett írnia öt dolgot, amiért hálás. A második csoport tagjainak öt dolgot, amiért bosszúsak, a harmadiknak pedig csak öt dolgot, ami történt velük.

Pár hét leforgása után az első csoport jelentősen optimistábbnak, boldogabbnak, aktívabbnak és kevésbé betegnek érezte magát, mint a másik kettő. A Manchester University egy négyszáz fős kutatásában kimutatta, hogy ha az ember elalvás előtt hálát érez, vagy akár csak pozitív gondolatokra figyel, könnyebben és mélyebben alszik. A University of Miami kísérleteiből pedig kiderült, hogy a túl magas koleszterinszintet is csökkenti, ha hálával tudunk gondolni másokra, vagyis rendszeresen megfogalmazzuk, hogy ki miért fontos és értékes számunkra. Ahhoz, hogy egy új dolgot az életünk részévé tegyünk, megszokjunk, minimum 6 hét szükséges. Most kipróbálom, ha ennyi ideig minden nap leírom, amiért hálás lehetek, vajon annak lesz-e bármilyen, akár nüansznyi pozitív hatása az életemre. A fejleményekről beszámolok. Akinek van kedve, tartson velem.

Sinkovics Szilvia