Hevesi Kriszta tudja, milyen a jó szex… Vagy nem félnek tőle megkérdezni. Az ország egyik legismertebb szexuálpszichológusával a „szerelem művészete” mellett arról is beszélgettünk, miért vagyunk külsőségfüggők, miért hal meg idejekorán a „holtomiglan-holtáiglan” és megtudhatjuk, mire vágynak a férfiak és mire a nők. Lelki nass estére!

IgenÉlet: Szerinted mennyit számít manapság a külső egy kapcsolatban és úgy általában, az érvényesülés terén?

Hevesi Kriszta: Mai világunkban kevesebb a tartós párkapcsolat, amit az angol „hook up culture”-nak, az alkalmi kapcsolatok korszakának nevez. Mi kell ahhoz, hogy elköteleződjünk egy tartós viszonyban? Érzelmek, főképp szerelem. Természetesen adja magát a kérdés, hogy vajon miért lobbannunk ritkábban lángra mások iránt manapság. A válasz pedig elsősorban az, hogy mivel kizárólag a külsőségek alapján választunk. Példa erre a közösségi háló (pl. Facebook), a gyors randis applikációk (pl. Tinder), ahol pillanatképek, azaz fényképek alapján döntünk a másodperc tört része alatt (szívecskével jutalmazunk, illetve kukázunk) potenciális kapcsolatokról. Így egyre inkább kizárólag a külsőségre és a testi paraméterekre helyeződik a hangsúly, miközben beleszeretni kizárólag a másik személyiségébe lehet. Pontosabban a szerelem kialakulásának klasszikus sorrendje: a külső az, ami bevonz, majd a belső (személyiség) az, ami megragad. Utóbbira való figyelem manapság elvész a túlzott testre helyezett fókusz miatt. Így azonban egy nagyon fontos és gyönyörű élménytől fosztjuk meg magunkat.

IÉ.: Ezért van manapság ennyi válás is? A statisztikák szerint Magyarországon aházasságok fele válással végződik. Ez a „hook up culture” az oka annak is, hogy az emberek könnyen feladják még akkor is, ha egyébként olyan erős elköteleződést vállaltak, mint a törvényes együttélés? 

A máig ismert legjobb megoldás

H.K.: A fogyasztói szemlélet a párkapcsolatainkra is kihat. Ma már nem megjavíttatjuk a cipőnket, hanem újat veszünk – így vagyunk a házasságunkkal is, lépünk tovább. Oka ennek az a fajta perceptuális torzítás is, hogy a közösségi oldalak korlátlannak tűnő lehetőségei szirének énekeként csábítanak. E szépen retusált kínálat és képdömping mellett leértékelődik, devalválódik a saját kapcsolatunk. Elfelejtjük azt, hogy ami alapján például Magyarország egy buliközpontnak tűnhet – mindenki folyton eszik-iszik, bulizik és nyaral – ugyanazok a fáradt arcok, akik mellett a hétköznapjaink során unottan elsétálunk az utcán. Ennek a szemkápráztató virtuális világnak oltárán áldozzunk fel valódi kapcsolatainkat – s hisszük el például, hogy az „ismeretlen ismerőseink” közül bárkit is érdekel a reggelink. Ez jó is, rossz is – és valahol az emberi természet is. Jó az, hogy egy válás után nem a házasság intézményében veszítjük el a hitünket, hanem csupán azt mondjuk, hogy rosszul választottunk. Rossz, hogy a házasság intézménye tökéletlen – azonban az utódok egészséges személyiségfejlődése szempontjából itt, a nyugati kultúránkban a máig ismert legjobb megoldás.

IÉ.: De mit hajszolunk?Miért érezzük azt, hogy a házasságban egyszercsak nem kapjuk meg azt, amit még csak meg sem tudunk fogalmazni?

H.K.: Az emberi természet sajnos nyughatatlan, s ha belegondolunk, hogy életünk mondjuk első 25-30 évében hány szerelmünk és erotikus partnerünk volt, akkor bizony a boldogító igen kimondása után nehéz kihívás, hogy a következő kb. félszáz évben ne legyen botlásunk. Sok a csábítás, s nem bírjuk a monotóniát. S itt visszakanyarodnék a válások magas számához: a házasságra úgy tekintünk, mint olyan célra, amit ha elértünk, révbe értünk – megnyertük a főnyereményt, hasonlóan egy sportversenyhez (csak itt nem a nyakunkba akasztják az érmet, hanem az ujjunkra húzzák az aranyat), most már lazíthatunk. Márpedig ha nem figyelünk oda rá, illetve a partnerünkre, nem öntözzük ezt a kapcsolatot folyamatosan, akkor kiszárad, elhervad.

IÉ.: Ennyire kizárólagos lenne egy kapcsolatban a testiség, a külső? Egyáltalán: lehet működőképes egy házasság a „szexuális kompatibilitás” nélkül is?  És fordítva: összetarthat egy viszonyt pusztán a szex?

Női panasz, férfi elvárás

H.K.: Mindkettő lehet. Van olyan, hogy annyira katartikus a szex két ember között – miközben a mindennapi együttélés problémás –, ami megnehezíti az elválást. Az ilyen párok általában újra és újra elkezdik, és tegyük hozzá, szinte minden próbálkozás után zajosan be is fejezik a kapcsolatukat. A másik véglet pedig, igen: szexualitás nélkül is lehet harmonikus egy kapcsolat, ha a fókusz a közös célokra, gyerekekre vagy például karitatív tevékenységekre helyeződik. Itt azonban az egyik tipikus buktató, hogy ritka, hogy mindkét fél ugyanolyan mértékben ne kívánja már az együttléteket, s akinek erősebb a vágya, az általában máshol, külső kapcsolatból (rosszabb esetben kissé perverz vakvágányokról) be is szerzi a számára szükséges erotikát. Ennek aztán válás is lehet a vége természetesen. Továbbá, az „ars erotika” (a szerelem művészete), a boldog szeretkezések az ember számára olyan magas szintű örömforrást jelentenek – emellett azonban az önbizalomnak, az általános hangulatnak, jó közérzetnek is fontos komponense –, hogy szomorú dolog idejekorán lemondani róla.

IÉ.: A női pácienseidnél is megjelennek az effajta „aritmikus” együttélési gondok? Milyen problémákkal keresnek meg leggyakrabban? Mekkora nyomás helyeződik ma egy nőre a férfiak, a többi nő, a társadalom részéről?

H.K.: Újonnan megjelenő női panasz – szemben a korábbi sztereotípiával, hogy a férfi mindig csak „azt” akarja –, hogy bizony, nem akarja… Ennek fő oka, hogy a pornófilmek elviszik a potenciális potenciát: ott változatos vizuális „kalandokra” herdálja a férfinép azt a képességét, amivel a nőt is boldoggá tudná tenni. Ugyaninnen ered a második (sőt a harmadik) „slágerprobléma” is: a férfi elvárja a nőtől, hogy hasonló vaginális orgazmus sortüzeket produkáljon, mint amit a pornószínésznők eljátszanak. S végül ugyanide tartozik harmadik jellemző zavar, a női vágy hiánya is, ami hasonlóképpen működik, mint az étvágyunk: nem tudom megkívánni a kínai ételt, ha nem szeretem. Ha a férfi a pornófilmekben látott előjátékmentes, ellenben agresszióban és durvaságban dús szexuális technikákat alkalmazza a nőnél, akkor az a nőnek nem hogy örömet és gyönyört nem, de rendszerint inkább fájdalmat okoz – s így se szeretni, se kívánni nem fogja az együttléteket.

IÉ.: És ha meghallgattatik a másik fél is?

H.K.: Férfiaknál részben az előbb elmondottakból következik, hogy az internetes szexuális addikcióról (magyarán pornófüggésről) való leszoktatás az aktuális listavezető (amit, teszem hozzá, ritkán kezdeményez a férfi), majd ezt követi az örök klasszikus, az erekciós zavar, ami szintén gyakran a felnőttfilmek következménye. Azonban olyan is akad, hogy egyszerűen csak azért keres meg egy férfi, hogy hiteles forrásból hallja, hogy valójában mi jó a nőnek, tehát szeretne jobb szeretővé válni. S persze egy tipikus korjelenségről, a BDSM-ről (angol mozaikszó: a Bondage, Discipline, Sadism and Masochism – kikötözés, büntetés, szadomazo magyarul, lásd: A szürke ötven árnyalata című könyv-film – a szerk.) sem feledkezhetünk meg, ami akkor válik problémássá, ha a partner nem vevő rá, viszont emberünk szerelmes. Ilyenkor szeretne mielőbb kigyógyulni e függőségéből.

IÉ.: A párterápia során milyen módszerekkel dolgozol? Egy-egy ilyen beszélgetéssorozat képes házasságokat menteni?

H.K.: Igen, szerencsére nagyon hatásos: a kapcsolat és az egyén boldogulása, boldogsága szempontjából is. Általában 1-3 alkalom elegendő, s párok esetében mediációt alkalmazok, ami azt jelenti, hogy külön-külön fogadom őket. Hisz ha tudnának egymással megfelelően (ami nem feltétlenül egyenértékű azzal, hogy nyíltan) kommunikálni az intim életükről, akkor nem is lenne rám szükség.

IÉ.: Melyik korosztály van leginkább érzelmi, kapcsolati válságban?

H.K.: Nem nevezném válságnak, inkább információhiánynak. Mindegyik – de másképp, máshogy és más okból.

IÉ.: Hamarosan „segítő” weboldalt indítasz, melynek fókuszában a testiség, a szexuális zavarokkal küzdő pároknak való segítségnyújtás, tanácsadás, a megkopott kapcsolatok felélénkítése áll majd. Ennyire nagy a baj testi, lelki téren?     

H.K.: A baj mértékét nincsen jogom megítélni, stigmázni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak olyan kérdéskörök, ahol az információk szintjén még mindig erőteljes hiányosságot érzek, pontosabban nem igazán tudjuk, hogy hova fordulhatunk vele. Ilyenek például: a szexuális felvilágosítás megoldatlan vakfoltjai, azon szülői/tanári intelmen túl, hogy „ne csináld”; a „hogy is csináld” szinte egyetlen forrása a fiatalok számára ma a pornófilm; a szex a várandósság idején és a szülést követően, az időskor szexualitása, az LMBTQ, a legújabb pszichológiai kutatások a tartós párkapcsolatokról és még sok minden más.

(Fotók: Hevesi Kriszta/Facebook, Csányi István Fotó)

Szabó Judit - V. Szabó Kriszta