Mindannyian ismerjük azokat a mondatokat, amelyeket sokszor hallunk a környezetünkben élők szájából, ha állásinterjúra vagy épp randevúra készülünk.

Például:

„Figyelj, mit veszel fel? Tudod, az első benyomás a legfontosabb!”

„Mosolyogj mindig, mert az első benyomás alapján ítélnek meg az emberek!”

A benyomáskeltésnek rengeteg formája van, de az egyik leggyakoribb, amit minden, hangsúlyozom, MINDEN ember élete folyamán egyszer vagy kétszer alkalmaz, az a hízelgés.

A hízelgést sokan összetévesztik az őszintétlenséggel és csalárdsággal, becstelen taktikával, pedig sokszor nem szól másról, minthogy megkedveltessük magunkat a másikkal. Ez egy normális emberi reakció, mégis nehéz a hízelgéssel élni. Sokan közülünk - ahogy jeleztem is - fenntartásokkal kezeljük a hízelgést, mert egyből gyanakvóvá válunk, ha valaki kedves, vagy szívességet tesz, vagy épp bókol.

A tudósok szerint a hízelgésnek négy fő stratégiája van:

1. Van az egyszerű hízelgés, amikor a másikat magasztaljuk, dicsérjük.

2. Van a szívességek teljesítése.

3. Van az öndicséret.

4. Végül van a vélemény- és viselkedésazonosság.

Hízelegni a mai világban nem egyszerű. Szakemberek szerint nem árt a hízelgést tartogatni a fontos dolgok számára. A lényegtelenebb helyzetekben előnyösebb, ha építő és pozitív irányba haladó kritikát gyakorolunk, hogy a másik fél őszinte cselekedetnek lássa. A hízelgés nagyon jól működhet akkor, ha az adott személynek olyan tulajdonságait emeljük ki vagy dicsérjük meg, amiben ő a legbizonytalanabb. Az emberek szeretik elhinni a pozitív információkat magukról, illetve másokról is. A hízelgés nem függ státusztól, sem kortól, sem beosztástól, maximum a hízelgési stratégia tér el különböző neműek, munkavállalók és iskolai végzettséggel rendelkező között.

Miért folyamodunk hízelgéshez?

A közhiedelemmel ellentétben a hízelgést nemcsak valamilyen sajátos cél eléréséhez használjuk, egyszerűen fontos számunkra, hogy a társaink pozitív képet alkossanak rólunk, elfogadjanak bennünket, mindenféle érdek nélkül. Már önmagában az a tény, hogy elfogadnak bennünket, számunkra jutalmazó hatású, anélkül, hogy bármilyen előnyre számítanánk.

Nyilván ennek van ellentéte is, amikor igenis várunk valamit cserébe. Várhatunk kézzelfogható nyereséget, előreléptetést, fizetésemelést, félhetünk a másik által okozható kártól vagy veszélytől. De a mindennapi emberben kialakuló érzés, amiért a leggyakrabban hízelgéshez folyamodik, a szeretetvágy.

Tehát bókoljunk, kedveskedjünk bátran, de ügyeljünk az egyensúlyra, mert a sok hízelgés és bókolás sokszor visszataszító lehet egyes embereknek, pláne, ha gyanakvóbbak és ércesebbek nálunk.