Sokan, sokféleképpen éltük, éljük meg, hogy milyen, amikor összeomlik a világunk. Szakítások, munkahely elvesztése, egy szerettünk halála, mind olyan dolog, amikor egy lelki apokalipszist élünk át.

Az én világom is többször összeomlott már. Először talán két éves koromban, amikor  szemem láttára halt meg a kisöcsém. Majd amikor iskolába kerültem. Az autóbalesetem idején, amikor elütött egy IFA. Amikor az első párom szakított velem. Amikor anyánk meghalt, a két kiskorú testvérünket hátrahagyva. Amikor megszűnt az első munkahelyem. Amikor félrekezelték a narkolepsziámat és majdnem belehaltam. És legutóbb, amikor szakítottam a vőlegényemmel. Majdnem 39 éves vagyok. Ennyi évbe sok krízis belefér. Mégis azt hiszem, szerencsés vagyok: egy hasonló korú nő ennél lényegesen több és mélyebb krízist megélhet: vetélés, válás, meddőség, de akár özveggyé válás, munkanélküliség, otthontalanná válás is benne van a pakliban. És az biztos, hogy minden krízis egy olyan helyzet, amikor sokszor azt látjuk egyetlen megoldásnak, hogy feladjuk.  Mert olyan elemi erővel tör ránk a súlya, ami elviselhetetlen és nem látjuk azt a pillanatot, azt a történést ami ezt feloldhatná.

Amikor valamit vagy valakit szeretsz, időt, energiát, pénzt, érzelmeket adsz és egyszercsak ott állsz, azzal a gyötrő érzéssel, hogy többé nincs. Nincs az, ami oly fontos volt neked. Vagy ráébredsz, hogy mindez teljesen hiábavaló volt. Az ilyesmi nagyon tud fájni. Ha olyan valakit vagy valamit vesztesz el, amit szeretsz, az iszonyatos - mintha egy darabot kitépnének a lelkedből. Honnan meríthetsz erőt ilyenkor? Mi segíthet át ezeken a pokoli helyzeteken?

Elsősorban a hit. Hit önmagadban, egy felsőbb hatalomban, Istenben. A képesség arra, hogy a dolgokat egy magasabb perspektívából nézd és ki tudd mondani: ennek most valamiért így kellett történnie. A barátaid vagy/és a családod, akik akkor is melletted állnak, ha közben kibírhatatlan vagy. Egy jó terapeuta, aki irányt mutat. A gyerekeid, akik miatt muszáj felkelned és csinálni tovább. A szerelmed, aki kitart melletted. A munkahelyed, ahol tudod, szükség van rád. A szüleid, akik büszkék rád. De legfőképp az erő, ami belőled fakad és segít újjáépíteni saját magad.

A legtöbb krízis egyben lehetőség az újrakezdésre. Amikor a régi világod összeomlik, akkor épülhet fel egy új: szebb, jobb, erősebb. 

(Cikkünk 2017. október 11-én jelent meg.)