A sok-sok fogható TV- és rádiócsatornának, az internetnek és különösen a közösségi médiának köszönhetően ömlik ránk a rengeteg tartalom, köztük a szórakoztató, vicces, vagy annak szánt filmek, képek, írások. És nagyon sok van, ami tényleg nagyon mókás: képek, mémek, rajzok. Csak valahogy a humoristákkal kapcsolatban érzem azt, hogy sokan közülük kezdenek kifogyni a poénokból.

Már ez a szó is, hogy humorista. Régen, ugye, volt a Hofi meg Antal Imre, bár nyilván ahhoz, hogy ők viccesek lehessenek, kellett annak a kornak a sajátos miliője is, amiben éltek, éltünk. Sas Józsefet már nem is említem, mert ő, szegény, eléggé kifulladt poénokat nyomatott már akkor is. Ma pedig már nem humoristák vannak, hanem a “stand up”, vagyis valaki kiáll a színpadra, és viccesnek szánt történeteket ad elő.

Az a bajom ezzel, hogy ezeréves, szakállas vicceket mond el úgy, mintha vele történt volna; egyrészt már ismerem a viccet, és már viccnek sem volt vicces, másrészt nem tudok túllépni azon a tényen, hogy mivel ismerem a viccet, így tudom, hogy nem is vele történt meg, tehát hazugság az egész. Nyilván műfaji sajátosság, meg egy emberrel nem is történik annyi vicces történet, hogy abból egész életre megéljen, de amikor ezt erőlködve, mikrofont szorongatva próbálja valaki letolni a torkomon, arra nem tudok vevő lenni.

Vannak persze, akiknek olyan színpadi jelenlétük és előadásmódjuk van, hogy ki tudnak emelkedni a tömegből, de nem sokan. Mogács Dánielen például nagyon sokat tudok nevetni, az ő humora egészen egyedi. Ilyen még Laár András, akinek Besenyő Pista bácsiján még mindig könnyesre röhögöm magam.

Azt hiszem, a humor az ember intelligenciájának fokmérője. Aki nem tud humoros lenni, az ritkán intelligens. Jó példa Steven Hawking professzor, a brilliáns elme, a világ egyik legintelligensebb embere, aki egész életét egy nyomorult testben élte le, mégis közismerten remek humorral és öniróniával rendelkezik.

Fontos lenne, hogy az életet könnyedebben, viccesebben éljük, hogy minden helyzetben megtaláljuk azt, ami a nehézségben is meg tud nevettetni. Ez pedig szakállas, unalmas viccekkel nem fog menni. Jó lenne, ha igényesebb, magasabb színvonalú poénokkal töltekezhetnénk. Nemcsak a közérzetünk, de az életminőségünk is javulna tőle.