A Magyar Nemzeti Galériában három nagyszerű magyar grafikus, Káldor László, Kassowitz Félix és Macskássy Gyula plakátjait tekinthetjük meg „A Hirdetőoszlop humoristái” című kiállítás alkalmával. Ugyan az időszaki kiállítás kamarateremben került megrendezésre és az állandó kiállításra szóló belépővel megtekinthető (1800 Forint!), tehát feltehetően a kurátorok célja sem egy nagyszabású, térben és időben tágabb betekintést engedő plakáttörténeti ismeretterjesztés volt, mégis plakátgyűjtőként van egy komoly hiányérzetem a bemutatásra kerülő anyag végignézését követően.

Két pontba szedve:

• sajnos a plakátok igazi világát jellemző képi, formai expresszivitás benyomását nem élhetjük át a kiállításon, mivel a kisméretű plakáttervek, illetve az ún. villamosplakátok - már csak méretük miatt sem – nyújtanak erős, plasztikus élmény
• a címhez kissé méltatlan plakátok vannak kiállítva, ennél ugyanis szerencsére sokkal humorosabb plakátokat köszönhetünk a fenti három grafikusnak, kissé olyan ez, mintha a magyar kabaré bemutatását kizárólag Sas József által írt „poénokon” keresztül próbálnánk bemutatni. A hasonlat alapján remélem, hogy sokan felismerték a mondanivalóm lényegét, méltatlan a három grafikushoz a kiállított anyag, egyszerűen és slamposan szólva: gagyi.

Szóval, ha valaki éppen a plakátok megkedvelésének útján van, akkor a fentiek figyelembe vételével menjen fel a Galériába szemlézni.

Ellenben a főváros - sajnos - kissé kieső részén (Óbudai Platán Könyvtár, 1031 Budapest, Arató Emil tér 1.) egy igen jó hangulatú filmplakát-kiállítás található. A kiállításnak helyet adó, a 70-es évek világát idéző szocreál könyvtári környezet egy kis időutazás a szocializmusba, sokunk távolinak érzett gyermekkorába. A retró érzést megfejeli az a tény, hogy a kiállítás ingyenesen látogatható. De itt legyen is vége a biológiai nosztalgiának! Kultikus filmek kultikus plakátjait választotta ki Badits Marcell plakátgyűjtő, a magyar filmplakátok egyik legavatottabb szakértője. A körülbelül harminc egykori falragaszt felölelő „kamarakiállítás” tökéletes érzékkel megválogatott darabjai egy nagyobb gyűjteménynek. A kiállítás változatos, sokszínű és impulzív. Kár, hogy ma már csak amerikai plakátokkal hirdetik a filmeket, pedig milyen jó lenne az adott mozifilm magyar grafikusok általi újragondolását látnunk a hirdetőoszlopokon. Bízom benne, hogy a mostaninál frekventáltabb helyre költözik az anyag tavasszal, mert ezek tényleg népszerűsítik a magyar grafikusok által tervezett filmplakátokat az érdeklődők számára. A magyar plakátművészet jelenlegi megbecsülése szempontjából szimbolikus, hogy egy szakmailag ily nívós kiállítás Budapesten ennyire periférikusan kerül bemutatásra. Apropó, talán helyet is cserélhetne a két anyag…

(Az óbudai plakátkiállítás február 22-ig látogatható.)