A minap, amíg vártuk Apát, hogy végezzen aznapra az egyébként soha véget nem érő munkájával, kimentünk a négyéves kisfiammal az Olimpiai park játszóterére. Szaladgálás, mászókázás, csúszdázás - minden volt. Közben megismerkedtünk egy nagyon kedves családdal, és egy fél órára beleláthattunk egy multikulti család mindennapjaiba.

Édesapa angol, édesanya olasz. Mindketten évek óta Magyarországon élnek, itt dolgoznak, itt adóznak. A kisfiuk hároméves, magyar bölcsődébe jár, és már három nyelven beszél folyékonyan. Apa ugyanis kizárólag angolul szól hozzá, anya csakis olaszul, az oviban, játszótéren, vagyis a nem otthoni környezetben pedig a kisgyerek automatikusan magyarul szól mindenkihez a környezetében, de a családjának már angolul illetve olaszul válaszol azonnal. Akár egy-egy mondatot követően képes arra, hogy váltson, ráadásul tökéletes nyelvi helyességgel. Komolyan ámultam és kapkodtam a fejem. Én mindkét nyelven beszélek, úgyhogy gondoltam, ha már így összejöttünk és összebarátkoztunk, kipróbálom én is. A szülők mosolyogtak a felvetésemre, addig csak angolul beszéltünk, de azt mondták, oké, induljon a kísérlet!

Hát nem mondom, hogy kudarcot vallottam, mert nem, de hihetetlenül kellett koncentrálnom. Mikor elköszöntünk egymástól, úgy éreztem, mint akinek leszívták az agyát. Hiszen miközben édesapának angolul magyaráztam, az én fiam milyen oviba jár, anyuka olaszul vágott közbe, hogy az ő óvodájukban némelyik gyerek milyen agresszív… Közben még arra is figyelnem kellett, hogy a mászókán csüngő gyerekemnek ne azt mondjam: Be careful! A szülőkkel arra a következtetésre jutottunk, hogy meg lehet ezt szokni, csak kell egy kis idő hozzá, a gyerek viszont már most olyan tudással és képességekkel rendelkezik, amit sok felnőtt megirigyelhet.

Azonban nem csak ettől példás ez a család az én szememben, hanem azért is, mert édesapa és édesanya is figyel arra, hogy a saját kultúrájukat megőrizzék és ápolják otthon, ugyanakkor azzal is tökéletesen tisztában vannak, hogy mi, magyarok hamarosan Szent Márton napját ünnepeljük, és akkor bizony ők is idomulnak, s addig esznek a finomságokból, ameddig fér beléjük. Így is lehet.

Szilvási-Kassai Eszter