Még az Oroszlán havában járva, fontos témakörnek tartom a külvilágnak való megfelelés közben felmerülő saját defektjeink, tévedéseink belátását, gondjaink megoldását. E csillagjegy szeret kitűnni a tömegből és megmutatni magát a nagyközönségnek, kiemelt szüksége van rá, hogy elismerjék. Mindannyiunkban ott van ez a megélés, bár lehet, hogy más-más életterületünkön, mégis vágyunk rá, hogy megbecsüljenek. Emberi tulajdonság, nincs is vele probléma, ha helyes mértékben és nem túlcsorduló egóval képviseljük magunkat.

Amikor azonban átesünk a ló túloldalára, megkaphatjuk az önző, magamutogató, ripacs jelzőket. A kritikát viszont szerintem mindannyian nehezen viseljük, érkezzék az számunkra fontos embertől, vagy épp érdektelen idegentől, igyekszünk elkerülni, hogy bíráljanak. Ezért is törekszünk rá lépten-nyomon, hogy kifogástalanok legyünk, vagy legalábbis annak látszódjunk.

Pedig minden személyiségtípusnak, jellemnek, minőségnek megvannak az előnyös és a hátrányos ismérvei egyaránt. Nem élhetünk hiba nélkül, tökéletesen, még ha ezt borzasztó küzdelmes is feldolgoznunk.

A spirituális tanok azt mondják, hogy azokat a tulajdonságokat utáljuk másokban, amik bennünk is fellelhetőek és nem tudunk velük mit kezdeni. Ezzel nem teljesen értek egyet, bár lehet, hogy a magam 31 évével még nem vagyok elég tapasztalt vagy megvilágosodott ez ügyben. Azt azonban szorgalmazom, hogy próbáljunk jobb emberré, társsá, munkaerővé, szülővé válni, mégpedig úgy, hogy dolgozunk saját lelkünk démonaival.

Az asztrológiát segítségül hívva, pompásan feltérképezhetjük jó és kevésbé kellemes személyiségjegyeinket - minden jegynek, bolygóállásnak, fényszögnek vannak sajátságosan pozitív és negatív megélési mintái. Tudatossági szintünktől függ, hogyan valósítjuk meg mindennapjainkban az adott energia adta lehetőségeket, hol vezetjük le a túltengő feszültségeinket.

Nagyon sok helyen olvasni bulvárasztrológiában, hogy minden csillagjegyhez hozzárendelnek egy-két végletesen rossz tulajdonságot, elrettentésképpen, vagy éppen viccesen tálalva. Így születhetnek olyan írások, ahol olvashatunk a társfüggő Mérlegekről, a komolytalan Ikrekről, szenvedélybeteg Halakról, a munkamániás Szűzről és sorolhatnám ezt mind a 12 jeggyel. Mélységesen elítélem az emberek ilyesfajta megbélyegzését, hiszen annyira egyediek vagyunk, hogy nem lehet ráhúzni mindenkire a 12 féle sablonból egyet, ráadásul azt sem tudhatjuk, hogy éppen ki hol tart önmaga felfedezésében, működésének megismerésében.

Tény azonban, hogy egyiken sem vagyunk makulátlanok, feladattal születtünk. Vannak olyan vonásaink, melyek előrevisznek az életünkben, és olyanok is, amelyekkel dolgoznunk kell, ha magasabb szintre szeretnénk lépni. Személy szerint én hiszek a józan paraszti észben és a szeretet által vezérelt lélekben. Abban, hogy mindannyiunkban meg kell ennek lennie; csillagjegytől, aszcendenstől és mindentől függetlenül.

Értem ezt úgy, hogy szembe merünk fordulni a tükörrel és ki tudjuk mondani hibáinkat, jellemgyengeségeinket, félelmeinket és elakadásainkat. Mondták már sokszor, hogy végtelenül idealista vagyok (ezt most meg tudom magyarázni a Nyilas Holdammal például), de teljesen racionálisan szemlélve is úgy érzem, mindenki csak saját magán tud segíteni, ha igazán akarja. Erre akár alkalmazhatunk pszichológiát, asztrológiát, bármilyen ezoterikus látásmódot, jóslatokat, hitet, jógát, meditációt, mantrákat. Ki-ki hite, látásmódja szerint választhat, a megoldási séma mindig ugyanaz lesz. Közelebb kerülni magunkhoz, kimondani és elismerni a problémát, akarni, hogy ez változzon, hisz korlátoz a boldogulásunkban és végül tenni érte tudatosan, racionálisan. Ehhez kell a szívünk, a lelkünk, az egónk, az önbecsülésünk, az, ahogyan a külvilág lát minket, a szellemi- és fizikai erőnk, a tudatunk és a racionális elménk, a kommunikációnk, a múltunk, a társak, akik velünk tartanak az úton.

Tehát asztrológiai szempontból minden bolygó, csillagjegy, életterület és fényszögkapcsolat által jelzett egészünk harmóniában működése. Mégis úgy gondolom, hogy a küldetés abszolút nem lehetetlen, mert amíg vannak céljaink, vágyaink, megkapjuk a kellő motivációt arra, hogy jobbak és boldogabbak legyünk tegnapi önmagunknál.