A minap olvastam egy nagyon jó cikket. Arról, hogy amit kifelé kommunikálunk a kapcsolatunkról, az előrevetíti, mennyire lesz az együttélés hosszú távú. Ha csak a rossz dolgokat emeljük ki a kapcsolatról és a párunkról, akkor ne számítsunk arra, hogy boldogságban öregszünk meg a másik mellett. Végignézve a környezetemen, igazolva látom ezt, de azt hiszem, fordítva is működik. Hiszek abban, hogy befolyásolni tudjuk a velünk történő dolgokat.

Tehát, ha megállunk és belegondolunk, biztosan találunk egy rakás olyan tulajdonságot a mellettünk élő emberben, amit tudunk szeretni, és amire felnézhetünk (ha nem, az régen baj). Segít a visszaemlékezés, „az akkor még cuki volt, romantikus…” kezdetű mondatokat mind hallottuk már, a saját szánkból is. Érdemes megkeresni a szép dolgokat, és felismerni a saját hibánkat is. Mert melyik férfi (vagy nő) lenne ugyanolyan édes és romantikus, mint korábban, ha már mi sem úgy, cukin és kedvesen állunk hozzá?

Kedves Hölgyek, ne kényelmesedjünk bele a másik szidásába, abba, hogy ez az állapot ennyi meg ennyi idő után már így is jó! A boldogságra mindenkinek szüksége van. Persze lehet nélküle élni, de nem igazán érdemes. Ha pedig valakivel egyszer működött, akkor érdemes megpróbálni újratölteni az érzést. Igenis nézzük rózsaszín szemüvegen keresztül a világot!

Mi még nem egészen három éve vagyunk együtt a párommal, ami vízválasztó a kapcsolatokban (meg a hetedik év, állítólag). Igyekszem a kisebb hullámvölgyeken kívül mindig csak a jó tulajdonságaira figyelni. Nálam bevált. Persze nem lebegünk évek óta rózsaszín ködben, és látom a hibáit, de ugyanúgy meg tudja dobogtatni a szívemet és megremegteti a lábamat, mint amikor megismertem.

Sőt, még jobban, mert ott van az a mérhetetlen szeretet és kötődés, amit csak akkor kaphatunk meg, ha ismerjük a másikat. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy legyen pozitív. A boldogság pedig már csak egy lépés.