Az elmúlt hetet Illés bácsi, a gödöllői cukrász ügye uralta. A sztoriban remekül megfigyelhető az úgynevezett issue életciklus-modell, avagy egy ügy lefolyása, mely a társadalomban nagyfokú érdeklődést vált ki, egyben valamiféle ellentétet rejt magában. A PR szakma ezeket az ügyeket tudatosan figyeli és kezeli, hiszen ezekből indulnak ki olyan változások, amelyek egy céget, vagy akár egy egész iparágat is teljesen át tudnak formálni. Illés bácsi esetén keresztül meg tudjuk vizsgálni ezeknek az ügyeknek a lefolyását, így a soron következő ügy esetén már sokkal tudatosabban figyelhetjük meg a folyamatokat. Lefutásukat öt szakaszra bonthatjuk, melyek nem mindig élesen, de érezhetően elkülönülnek egymástól. Egyszerre 5-6 ilyen ügyet tud felszínen tartani a közbeszéd, az internet pedig olyan tempót diktál, hogy egy-egy történésre nem jut sok idő, tehát egy-két hét alatt a legtöbb kis kaliberű ügy meg is szűnik.
Az első szakasz az úgynevezett definíciós szakasz (meghatározás). A téma és a szereplők pontos meghatározása. Május 11-én a NÉBIH ellenőrzést tartott az üzletben, melynek során a tulajdonost felújításra, vagy a bolt bezárására kötelezték, május 15-ei határidővel. Ez volt a definíciós szakasz a történetben.
A második szakasz a legitimációs szakasz (elfogadás). Ennek során az ügyet a közönség megismeri, bekerül a köztudatba. Amikor a gödöllőiek aláírásgyűjtésbe kezdtek és megjelentek az első cikkek, az volt a legitimációs szakasz, mely május 15-ére tehető. Ekkor egy ország ismerte meg az idős cukrászt, akinek a boltját egy gonosz feljelentő információinak nyomán a hatóság bezáratta.
A harmadik szakaszban a vélemények kettéválnak, ez a polarizációs szakasz. Az emberek eldöntik, melyik oldalra állnak. Általában ez a legizgalmasabb szakasz, hiszen itt zajlanak a viták, ütköznek a pro és kontra érvek. Sváby András nagy port kavart Facebook-posztjával indította el ezt a szakaszt, a polarizálódást, amikor kifejtette, hogy ő bizony koszosnak, igénytelennek tartja a képek alapján a cukrászdát. Egyre többen álltak át erre az oldalra, tényfeltáró riportokkal alátámasztva azt, hogy a cukrászda bezárása nemcsak jogos volt, de inkább az a kérdés, hogy lehetett nyitva idáig. Egyre kevésbé hallottuk azok hangját, akik az idős cukrászt továbbra is a pult mögött szerették volna látni. A közvélemény nagy része átfordult arra az oldalra, hogy bizony, koszos volt az a bolt. Nem pár napja, hanem sok-sok éve. Ráadásul a cukrász az őt feljelentő személlyel kapcsolatban megfogalmazta, hogy ha megtudják, ki volt, a fiai „kivégzik” a tanulatlan személyt, aki nyilván nem is dolgozik. Innentől a bácsi nehezen tudott igazán szimpatikus lenni.
A negyedik szakasz az identifikációs szakasz (azonosulás), melyben a média felületét használva megoldási javaslatokat tesznek és vitatnak meg a szereplők, vagy más kompetens személyek. Május 16-án Gémesi György, Gödöllő polgármestere ajánlotta fel, hogy ha nem is eredeti formájában, de segítene megmenteni a cukrászdát. Hajdú Péter némi pénzzel támogatta volna Illés bácsit.
Az ötödik szakaszban, mely a megoldási szakasz, valamiféle kompromisszum, alku vagy szabályozás révén az ügy megoldódik. Előfordul, hogy nem születik végleges megoldás, ekkor az ügy látens üggyé válik, és később újra előkerül. Jelen esetben a megoldás május 19-én vált véglegessé, amikor Illés bácsi úgy döntött, nem él a felajánlott lehetőséggel és a cukrászda végleg zárva marad.
Ezek a szakaszok az issue-k esetében jól beazonosíthatók, így nyomon tudjuk követni azokat a történéseket, melyek az ügyet meghatározták. A polarizációs szakaszban érdemes azokat az érveket mérlegelni, melyek alapján eldöntjük, hogy hová állunk. Értékrendünkkel, szokásainkkal, társadalmi pozíciónkkal összhangban cselekedni, érvelni. Nem élet-halál harcként megélni a történetet, szükség esetén kimondani, hogy az információk bővülésével akár véleményt is változtathatunk. Érdekes és izgalmas lehet belemenni egy-egy hevesebb vitába, de nem érdemes miatta jól működő emberi kapcsolatokat roncsolni. Ha úgy érezzük, hogy VIRTUÁLIS LINCSELÉSBE fordul a dolog, nyugodtan lépjünk ki a történetből. De azért vegyük figyelembe, hogy egy jól tájékozott, a mindennapi életben kommunikatív ember ezeket az ügyeket figyelemmel kíséri és véleményt is formál. Vegyünk részt a társadalmi ügyekben, ésszel, érvekkel.
(Köszönet illeti a cikk elkészültéért tanáromat, Perlaky-Papp Józsefet.)
(A nyitókép forrása: infogyor.hu)
