Lilla fél elveszíteni, elengedni azt a csomagot, ami a házasságba, családba vetett hite. Identitást merít abból, hogy anya és feleség. A „mi”-ből. Abból, hogy aki mellette van, azt szereti és vonzódik hozzá. S hogy nem kell úgy tekintenie a választására, mint előre megfontolt kompromisszumra.

Ha feladná, elengedné, akkor a hitet adná fel, hogy létezik igaz szerelem a sérülésekkel együtt, azok mellett vagy ellenére, és hogy megvívható a boldogság házasságon belül is: amiben úgy tud mindenki önmaga lenni, hogy abban senki nem sérül. Illetve: ahol mindkét fél tisztában van a sérüléseivel, s képes együtt élni azokkal, amíg egészen ki nem dolgozza magából.

Lillának sokszor van kínzó hiányérzete. Háromszor is meggondolja, kiadja-e a legféltettebb gondolatait, vágyait, bizonytalanságait  a férjének. (Nem adja.) Mert úgysem támogatja, hanem csak belegázol. Céljait illegitimnek tekinti, s közli, nincsenek is céljai. Lilla már megválogatja, mikor konfrontálódik vele. Sokszor úgy bújik hozzá, hogy csak elképzeli, védelmet és megnyugtatást kap. Mert valójában nem. Mégis, néha szüksége van arra az érzésre, hogy megbújhat nála, még ha sokszor csak illúzió is. Egészséges személyiséggel másképp választott volna? Talán. Vagy legalábbis: nem venné magára. Annyira.

Annyira már most sem, mint régebben. Gyógyul. Leszámol a hiányaival. Már sokszor boldog saját jogon. Látja a másikban a gyengeségeit, a sérüléseit: amikor zsigerből belépnek a gyerekkorban beégett sémák, s azokon keresztül nyilvánul meg, azokból beszél vagy kiabál ki. Látja a szenvedését. A kisfiú megfelelni akarását, hogy elfogadják és szeressék, s biztonságban legyen. Túlvállalásait. (A sajátjait is.) A szembenézéstől való rettegését. A felelősség másra tolását. Indulatát, dühét. Szenved ő is. Igazságot keres. Amit aztán nem enged túl közel magához. Menekül. Mindig előre. Néha megáll. Pillanatokra a jelenben van. Ezekért a pillanatokért érdemes. Ezek erőt adnak Lillának. S ha mégsem jön a pillanat, ha sokáig nem jön, már nem magát okolja.

(Az írás 2016. szeptember 9-én jelent meg.)