Imposztor-szindróma, avagy súlyos önértékelési zavar - de miért a nőket sújtja leginkább?

máj. 6., 2016

Imposztor-szindróma, avagy súlyos önértékelési zavar - de miért a nőket sújtja leginkább?

Más szóval: szélhámosság szindróma. Azaz, aki ettől (ebben) szenved, nem hiszi el, hogy amit elért, az az ő saját, értékelhető teljesítménye; helyette eredményeit mindenféle külső tényezőkre fogja: szerencsére, csillagállásra, jó időzítésre, mások támogatására, bármire. Alábecsüli magát. Szabadkozik, fogadkozik, s közben meg van győződve róla: előbb vagy utóbb kiderül róla, tényleg csak a véletlen műve a sikere, teljesítménye, erre ő maga valójában nem képes.

Az imposztor-szindrómások önbizalomhiányban szenvednek. Szoronganak. Ezen túl pedig meg vannak győződve róla: nem az érdemeik miatt jutottak oda, ahol éppen vannak, hanem azért, mert átverték az embereket, s ők tulajdonképpen csalók. A dicséret öröm és elégedettségérzés helyett bűntudatot vált ki belőlük. Közben folyamatosan rettegnek: félnek a lebukástól. Perfekcionisták. A hibáikat látják, felerősítve. Képtelenek tartósan a helyi értékén értékelni eredményeiket. Azt gondolják, hogy ha ők elérték, akkor ez nem is olyan nagy dolog, bárki meg tudja csinálni.

A jelenséget először 1978-ban írta le Pauline Clance és Suzanne Imes, ők adták neki az imposztor-szindróma nevet. A nők sokkal inkább érintettek ebben, mint a férfiak, eltérő szocializációjuk miatt. A nők hajlamosabbak belső, azaz magukban rejlő okoknak tulajdonítani hibáikat, nehézségeiket, míg a fiúk, férfiak sokszor inkább a környezetre, valamilyen külső tényezőre hárítják kudarcaikat. Az imposztor szindróma gyakori képviselői a magas pozícióban lévő nők, akik valójában tele vannak belső bizonytalansággal.

Az alapos önismereti munka, az elfogadás, önszeretet, saját magunk megbecsülése sokat segíthet a helyzet feloldásában. El kell hagyni az összehasonlítgatást másokkal, s arra koncentrálni, mi magunk kik vagyunk. A témával foglalkozó szakirodalom melegen ajánlja lista írását egy bizonyos időszak eredményeiről, hogy feketén-fehéren lássuk teljesítményünk összegzését.

Mindenhonnan azt halljuk, a kudarcainkért felelősséget kell vállalnunk. Itt az ideje, hogy megtanuljunk felelősséget vállalni a sikereinkért is!

 

 

 

 

 

Cserhalmi ÁgiCserhalmi Ági

Hozzászólások