Múlt heti rémség: egy 19 „anya” és egy 21 éves „apa” bántalmazta úgy két hónapos (!) gyermekét Recsken, hogy az belehalt a sérüléseibe. A kérdés pedig tényleg az, hány védtelen csecsemőnek, kisgyermeknek kell meghalnia Magyarországon ahhoz, hogy felismerjék a döntéshozók: nem működik a korábbi gyermekvédelmi rendszer. Sem a törvény, sem a bíróság nem elég szigorú, de számomra azt bizonyítják a korábbi esetek, hogy csődöt mondott a gyámhivatal és a védőnői szolgálat is.

Korábban is írtam már a védtelenek védelmének HIÁNYÁRÓL. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni és ép ésszel megérteni, mi visz rá egy elvileg „felnőtt” embert arra, hogy gyermeket bántson. A halálra éheztetett gyermekek hogyan juthattak el oda, hogy nem látta őket a védőnő, nem ismerte a gyermekeket a gyermekorvos. Hatalmas, gyermekáldozatokat követelő lyukak tátonganak a rendszerben és nem történik semmi a probléma megoldása érdekében. És persze az irányításban soha sincsenek felelősök…

Persze a hitelesség is fontos kérdés. Az például önmagában vicces is lehetne, hogy az egyik orvos barátnőnknek éppen egy 24 éves, gyermektelen védőnő ad szoptatási és az anyasággal kapcsolatos tanácsokat. Könyörgöm, ez egy gyakorlati szakma! Úszómesternek sem mehet az, aki nem tud úszni… Kellene végre egy releváns kritériumrendszer a védőnői szakma gyakorlásának, mert - lehet, hogy én vagyok túl szigorú -, azt hitelesen szerintem csak egy anya tudja gyakorolni. Eszembe sincs bűnbakot kreálni a védőnőkből, mert természetesen nem felelősek egy rendszer hibáiért.

Csak olvasom szinte naponta az újabb és újabb kegyetlenségeket, és semmi más nem jut eszembe, csak Tamási Áron örökérvényű sorai: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”