Gyerekkoromban volt egy mondóka, amit anyai ágon minden rokonom ismert és állandóan mondogatták. Persze hamar megtanultam és aztán a kistestvéreimnek már én is mondókáztam. Aztán felnőve rájöttem, hogy senki sem ismeri ezt a versikét a családomon kívül, sőt, az interneten sem leltem rá. Nem tudom, hogy honnan származik, de annak ellenére, hogy a szöveg kicsit horrorisztikus (mint a legtöbb mondókánk), mégis annyira cuki! :)

Lopós Peti

Lopós Peti egy éjszaka

Szörnyű gonosz tervet főz

Dinnyét lopni megy a földre

Ám de mit lát? Jön a csősz!

Elbújt hát, éppen csak a fejét világította meg a Hold,

Pedig aki jött, nem is a csősz, csak Gonosz Muki volt!

“Ej, de szép nagy dinnyét látok!” Szólt vidáman nézve szét,

S odament, hogy leszakítsa Lopós Peti tökfejét!

Szép lassan hangsúlyozva kell mesélni, titokzatosan, kissé elnyújtva, egyfajta misztikus hatást adva ezzel a versnek. Az “Ej, de szép nagy dinnyét látok” mondatot jó mély hangon mondjuk. A gyerekek imádják. És ha a végén a “tökfej” szónál megfogjuk a kis fejüket, általában jót kacagnak rajta.

Őszintén örülnék, ha valaki, aki esetleg ismeri, elmondaná, hogy honnan származik ez a kis mondóka. Még nem találkoztam ilyen emberrel. De ha eddig nem is volt fent az interneten, most már itt van. Ennyivel is előrébb vagyunk! :)