Ismeritek a főnixmadár legendáját? Nekem az egyik kedvencem. Sőt, a kedvencem. Néha azt gondolom, hogy felfestek a szobám falára egy főnixmadarat, hogy még a legsötétebb pillanataimban is eszembe jusson, van kiút. Egyes mítoszok szerint a főnixmadár körülbelül 500, mások szerint 1461 évig él és közben a fahéjfa ágaiból fészket rak magának. Amikor a fészek elkészül, a madár felgyújtja azt saját testével együtt. A mítosz szerint a halott madár hamvaiból egy új főnix születik, amely ugyanannyi ideig él majd, mint az elődje. Egyes elbeszélések szerint az új madár egy tojást készít elődje hamvaiból, melyet az egyiptomi Heliopoliszba visz.

A főnix az újjászületés jelképe. Sokszor így vagyunk mi, emberek is. Úgy érezzük, megmártózunk a pokolban, megjárjuk a legmélyebb gödröket, miszlikre szakad a lelkünk, megsemmisülünk, és egyszer csak jön egy sugallat, egy új nap új érzésekkel és feltámadunk, új energiákra lelünk, újjászületünk. Persze a legkeményebb lelki gyötrelmek közepette nehéz arra gondolni, hogy egyszer majd jobb lesz. De meg kell próbálni elfogadni, hogy időnként összeroppanunk, megsemmisülünk, majd új erőre kapunk. Hagyni kell, hogy megsemmisüljünk, hogy annak tapasztalatát beépítve fejlődhessünk és előrébb juthassunk.

Sinkovics Szilvia