Amikor hétéves voltam, nagyon szerettem volna egy arany csillámos körömlakkot. Persze akkor még nem volt olyan zavarbaejtően széles a kapható kozmetikai termékek skálája, mint most, színárnyalatok közül sem lehetett úgy válogatni, de emlékszem, hosszúkás üvegben volt a lakk, fehér kupakkal, engem pedig, a hétéves kicsi lányt, teljesen elbűvölt. Hihetetlenül erős vágyat éreztem az arany csillámok iránt. És megkaptam. Anyukám nem igazán állt a helyzet magaslatán anyaként, de a mai napig azt gondolom, hogy akkor anyai minőségében kiválóan teljesített. Mert egy hétévesnek semmi baja nem lesz attól, ha csillognak a kis körmei. Viszont sokat tanul: nőiességről, szépségről, arról a ragyogásról, ami a női lét sajátja (kellene, hogy legyen).
Most, 30 év elteltével újra azt érzem, hogy csillogó-villogó, ragyogó arany körmökre vágyom. És mivel már meg tudom venni magamnak, illetve a választék is felfoghatatlanul hatalmas, vettem is vagy 4 üvegcsével (és még közel sincs vége, érzem). Felkenem a lakkot és úgy érzem, a nőiességemnek egy eddig nem ismert oldalát fedezem fel. Egy ideje tart már ez a folyamat, ami most teljesedik ki, és meg kell mondjam, nagyon élvezem. Mintha egy tündér jól képenlöttyintett volna aranyporral. És én bódultan bár, de boldogan fogadom be a csillogást, ami eddig úgy hiányzott. Az érzés ismerős, abból a 30 évvel ezelőtti emlékből, de mégis új.
Sokáig minden ruhám fekete volt. Minden cipőm és minden táskám, minden kabátom és sálam, minden csak fekete. Élő modellje voltam Babits Mihály Fekete ország című versének. Ma már tudom, hogy ez leképezte a lelkivilágomat és egyúttal blokkolta is a bennem áramló energiákat. Ezt felismerve először óvatosan, majd egyre bátrabban kezdtem kibújni a fekete lepel alól. A biztonságos feketével kombinálva egy kis kék, egy kis piros. Mostanában már alig hordok feketét, inkább a kék dominál a ruhatáramban - ami a torokcsakra színe, vagyis a kommunikáció, a kapcsolatok, a kifejezés és önkifejezés színe. Micsoda “véletlen”, hogy éppen ez a terület a legfontosabb az életemben mostanában. És most itt van, beköszöntött az aranyláz ideje, amikor legszívesebben mindent elárasztanék csillámporral, strasszkövekkel és arany ragyogással. Nem akarom túltolni, persze, hiszen ha minden csillog, az könnyen közönségesbe csaphat át. Az pedig sosem jó. Én a visszafogott elegancia híve vagyok.
Minden a sminkkel kezdődött. Az arany szemfestékekkel. Ami szerintem mindenkinek jól áll. Nincs olyan nő, aki ne nézne ki jól arany szemfestékkel, ezt a legkomolyabban mondom, próbáljátok ki. És azután jött egy kis rózsaarany fény az arcomra. Az új mobilom, ami csodás aranyban pompázik. Egy bronz-arany szandál, 20 év óta az első cipőm, ami nem fekete. És most már nagyon nézegetem az aranyszínű táskákat is, mert kell egy szép nagy, arany színű malaclopó. Mert akárcsak Kriszta, én is állandóan fel vagyok málházva, ezért jó nagy és erős táska kell.
Arany szín alatt persze nemcsak a sárgaaranyat értem. Van az aranynak bronzos, ezüstös, rózsaszínes, sőt, lilás árnyalata is, a lényeg, hogy ragyogjon. És ez egyébként is nagyon divatos mostanság. Úgyhogy, hölgyeim! Ha javasolhatom, nyissatok kicsit ti is az aranyos színek, a csillogás irányába. Mert csodálatosan nőcis, szexi és elegáns. És ez jár nekünk! :)
(Fotó: iStock)
