A barátnőm felvetette, nem posztol a gyerekeiről fürdőruhás képeket a közösségi oldalakon, mert nem szeretné, ha azokkal valamilyen perverz célból bárki visszaélne. Lehet, én vagyok naiv, de bevallom, nekem ilyen gondolatok korábban meg sem fordultak a fejemben. Kicsit utánanéztem - valóban előfordulnak ilyen jellegű visszaélések. Ezek leginkább akkor derülnek ki, amikor magukra a bűncselekményekre is fény derül, melyekhez felhasználták az adott, gyerekekről szóló képeket.

Mindenki döntse el, mennyire tartja veszélyes helynek a világot, kiteszi-e a strandolós gyerekfotókat a közösségi oldalára, esetleg a sajátját is, vagy nem. Én egy csomó dologban már a Gondviselésre bízom magam, nem vagyok hajlandó állandóan rettegni és óvatoskodni, hanem bízom az emberekben, de senkit nem szeretnék rábeszélni erre a hozzáállásra.

Amire azonban felhívnám a lányom figyelmét, ha már fürdőruháról és általában a közszemlére kitett testről beszélünk, az a következő:

Az az érzésem fiatal lányok kapcsán nagyon sok esetben, hogy nem érzékelik, a közszemlére és közgusztálásra kitett testrészeik milyen hatást képesek kiváltani. Kiteszik, mert „verseny” van, szépek, csinosak, fiatalok, de nem gondolnak bele az általuk másokban kiváltott érzésekbe, hatásokba, következményekbe. Félreértés ne essék, nem azzal szeretnék jönni, hogy ezek után ne csodálkozzanak, ha kéretlen megjegyzést, felkérést, erőszakos viselkedést tapasztalnak, mert az említett öltözködés, kevés ruhával fedett test nem lehet indok, nem jogosíthat fel senkit semmiféle bántó, erőszakos viselkedésre. Inkább arra szeretnék rávilágítani, hogy amennyiben tudnák ezek a lányok, milyen hatásokat váltanak ki – beszéljünk nyíltan: fiúkból, férfiakból –, lehet, hogy sokkal visszafogottabban öltöznének, mert nem szeretnék ezeket a hatásokat kiváltani, nem ez a céljuk. Csak nem tudnak ezekről a mellékhatásokról…

Kiskamaszodó fiam és kortársai nagyon kedvesen úgy fogalmazzák meg a fentiekkel kapcsolatos érzéseiket pironkodva: - Szép volt a néni, elszerelmesedett a kukim… És ők még gyerekek.

Bevallom, nekem sem mondta senki, amikor tizenkét és tizennyolc éves korom között naponta kerékpároztam országúton, versenykerékpáron, falatnyi rövidnadrágban, amely passzos kis gatyának egyetlen célja az volt, hogy ne vállalhatatlanul barnuljak le: - Édes lányom, ez azért nem biztos, hogy a legjobb viselet, mert… Gondold át a szempontjaidat!

A felnőttek talán azt hiszik, hogy a kihívónak számító öltözködéssel, erős sminkkel a fiatal lányok pontosan tudják, milyen hatást váltanak ki, és nagyon is tudatosan élnek ezekkel az „eszközökkel”, de nekem meggyőződésem, hogy nem. Ezért azt gondolom, hogy nagyon tapintatosan, tárgyilagosan, véletlenül sem megszégyenítve őket, a környezetükben élő nőknek – anyáknak, nagynéniknek, pedagógusoknak – el kellene beszélgetniük az érintett lányokkal, tudatosítani kellene bennük a fentieket. Sokszor, bár nagyon határozottnak és tudatosnak tűnnek, tapasztalatlanságuk okán kerülhetnek olyan helyzetbe, amit a környezetük kis odafigyelésével elkerülhetnének.