Kellemes húsvéti ünnepeket! – szól a jó szándékú üdvözlet. Mégis mi ezzel a baj? 

Nem szerettem volna ünneprontó lenni, ezért úgy döntöttem utólag röviden elmagyarázom, miért nem szerencsés a fenti mondat.

A húsvét az egyik legfontosabb keresztény ünnep. Jézust elárulták, keresztre feszítették, majd harmadnapon feltámadott. Azért lássuk be azt, hogy ez nem egy szokványos és cseppet sem kellemes dolog, ami egy emberrel vagy az emberiséggel történhetett. A magukat kereszténynek nevező emberek hittek/hisznek Jézusban és a tanaiban, amit rövid, de annál tartalmasabb életében hirdetett. Ez a hitünk, a vallásunk.

Jézus feltámadásával reményt adott az emberiségnek, hogy tanai elpusztíthatatlanok. Ezeknek a tanoknak védelmében, tulajdonképpen a hitünk védelmében, haltak meg sok millióan elődeink Európa elmúlt évezredében. Ez adott erőt szembeszállni az idegen hódításokkal, átvészelni a nehéz, háborús éveket. A húsvét a remény, a hit halállal szembeni győzelmének ünnepe. A remény ünnepe pedig lehet szent, áldott, békés, boldog, de nem lehet kellemes. Kellemes például a lábvíz lehet…