Kertünk tervezése, fenntartásának szervezése nem választható szét saját sorsunk menedzselésétől. Ezért mondom: „Gyere, nézd meg a kertem, és tudni fogod, hogy állok az élettel." A szerelem szürreális létezése a bizonyíték arra, hogy az eleve elrendelés és saját döntéseink összefonódott DNS-spirálja hogyan adja ki azokat a történéseket életünkben, melyek miatt azt szoktuk mondani: ez nem történhetett volna másképpen. Igazából a kert csak egy a sok platform közül. Persze minden az Édenkertben kezdődött, a Gecsemáné kertben folytatódott, és így nekünk személy szerint is meg van a saját kertünk, ha máshol nem, akkor a vágyainkban, álmainkban. Mindig ugyanazt keressük: a biztonságot, a megértést, a derűs nyugalmat. Ismerős érzés, hogy pásztázzuk a tömeget abban reménykedve, hogy valaki visszanéz és elkapja a tekintetünket. Valaki a tanúja lehet az életünknek, a mindennapjainknak. Az igazit keressük mindig. Egy kertben is.