Énekelnek Istenről, szerelemről, borról, vitézségről, a magyar hazáról, emberi sorsokról, elmúlásról és feltámadásról​ - Gebri Bernadett és Vaskó Zsolt ketten alkotják az Aranyalma Páros zenekart. Vallják, ahhoz hogy egy zene vagy bármilyen alkotás hiteles és időtálló legyen, a hagyománynak, esetünkben a magyar népzenének kell a kiindulópontnak lennie.

IgenÉlet: Ketten alkotják az Aranyalma Párost. Magyar duda, furulyák, flóta, szaxofon, töröksíp-tárogató, doromb, koboz, saz - nagyon széles a hangszerek repertoárja, melyeket használnak. Miért pont e hangszerek mellett döntöttek?

Gebri Berna​dett: Nem én döntöttem, engem a hangszerem választott ki egy kedves nyári estén, amikor volt szerencsém hallgatóként részt venni a Nyírbátori Szárnyas Sárkány Utcaszínházi fesztivál egyik koncertjén, ahol a nap zárásaként tizenhárom kobzos - szerintem akkoriban nem is volt nagyon több az országban - adott koncertet. Ekkor „vágott belém valami villám”, tudtam, hogy nekem ezzel a hangszerrel kell foglalkoznom.

Vaskó Zsolt: Gyerekkoromban tangóharmonikára taníttattak, amit nem szívleltem. Később egy barátommal saját improvizatív zenéket kezdtünk létrehozni, lavórokon, bronz hamutálcán, a harmonikámon és egy egyhúros gitáron. Aztán egyszer csak kölcsönadott valaki egy szopránszaxofont, másnap már tanárnál tanultam, egy hét múlva saját hangszerem volt. Az idők során szaxofonoztam jazztanszak-előkészítőn, klasszikus fuvolát tanultam Szemző Tibornál, aztán már a tudatos hazatalálás és a zenészbaráti kapcsolatok hozták a népi hangszereket: furulyát, dudát, dorombot, töröksípot.

IÉ.: Ma már a zene az életük. Mikor kezdtek el komolyabban foglalkozni a muzsikával?

​Zsolt: Öt-hatezer évvel ezelőtt... Nagymamám zenei csodagyerek volt, mégis húsz elmúltam, mire derengeni kezdett, hogy én zenei pályát választhatok.

Detti: Zenész családba születtem, életemet kezdettől fogva végigszőtte a zene, olyannyira, hogy kiskorom óta, ha valami örömöm vagy bánatom van, vagy ha csak érzem, hogy valami nincs rendjén, megjelennek bennem dallamok, népdalok, amik kikívánkoznak. Nem csoda, hogy zenei pályán kezdtem el a hivatalos tanulmányaimat is, bár mindig éreztem a klasszikus zene, az írott, rögzített zen​e korlátait, s már kiskamasz korom óta kerestem a lehetőséget a rögtönzésre. Ekkor kezdtem zenéket gyűjteni​, természeti népek zenéjét és magyar népzenét, de az európai zene korai korszakából valókat is. Ezekben éreztem leginkább a szabadságot.

IÉ.: Aztán saját, közös zenekart alapítottak...

​Zsolt: Dettivel először egy Vágtázó Csodaszarvas próbán találkoztam, mindketten játsszunk Grandpierre Attila zenekarában. Később meghívtam Madárdal Zenekar nevű csapatomba, végül 2010 táján mind zenei, mint magánéletünk párban vált teljessé.

IÉ.: Az Aranyalma Páros fő profilja a népzene. Munkáikkal nemcsak szórakoztatnak, de komoly szerepet játszanak a hagyományok őrzésében. Mi a hitvallásuk?

​​Zsolt: Ahhoz, hogy egy zene vagy bármilyen alkotás hiteles és időtálló legyen, a hagyomány, esetünkben a magyar népzene kell legyen a kiindulópont. Zenei anyanyelvünk ismeretében azonban mi is rögtönzünk, illetve készítünk alkalmazott zenét is színházban, mesejátékban.
Hangszereinkkel és énekeinkkel azokat az időket idézzük, amikor az emberek még értették a madarak nyelvét, érezték a napsugár ízét a szőlőfürtön, ismerték az ünnepek rendjét, együtt tudtak keseregni, vigadni és gyógyulni a zene ereje által.

IÉ.: Mi alapján állítják össze zenei repertoárjukat, honnan merítenek, mi adja az ihletet?

​​Detti: Idézek honlapunkról: „A magyar néphagyomány éltető forrásából töltekezve és az esztendő jeles napjaihoz igazodva muzsikálunk kicsiknek és nagyoknak; éneklünk Istenről, szerelemről, borról, vitézségről, a magyar hazáról, emberi sorsokról, elmúlásról és feltámadásról​”. Ebben benne van minden.

IÉ.: Miért tartják fontosnak, hogy a gyerekek már kiskorukban is találkozzanak népzenével?

​Detti: A hagyomány megtartó erejére talán soha nem szorultunk rá ennyire, mint most. Ahogy Kodály is mondta, újra és újra fel kell fedezni, kapcsolódni hozzá, mélyünkbe szívni, átélni, hogy tudjuk, hol a helyünk a világban. Az a szerencsés ember, akinek már édesanyja méhében része van ebben a beavatásban.

IÉ.: Azt mondják a zene nagyon fontos egy gyermek fejlődése szempontjából. De mit jelenthet ebben az értelemben a népzene?

​Zsolt: Amit a mindennapi kenyér az asztalunkon.​

IÉ.: Úgy tűnik, egyre nehezebb lekötni a mai gyerekeket, a pedagógusoknak egyre modernebb eszközökkel kell előrukkolniuk, hogy lekössék a kicsik figyelmét. Hogy látják, e jelenségek mellett mennyire tudott megmaradni a hagyományok tisztelete az oktatási intézményekben, mennyire adják át ezeket az óvodásoknak, iskolásoknak?

​Detti: Szerencsére egyre több intézményben munkálkodó pedagógus ismeri fel a hagyomány átélésének fontosságát. Mi magunk is igyekszünk ezen az úton járni aktív pedagógusként, szülőként és magánemberként is.

IÉ.: Hol találkozhatnak kicsik és nagyok az Aranyalma Párossal?

​Zsolt: Kicsi óvodáktól világfesztiválok színpadáig sokfelé muzsikáltunk már, HONLAPUNKON követhetőek fellépéseink. Több CD-n játszunk nagyobb létszámú csapatok tagjaiként, több saját CD-tervünk is van, egyelőre azonban az anyagi lehetőségek nem kielégítőek a kiadáshoz.

Sinkovics Szilvia