Ugye ismerősek ezek a mondatok: Te soha nem viszed le a szemetet, mindig a tévét nézed, soha nem foglalkozol velem, mindig csak mással törödsz - te is használod őket? Jobban tennéd, ha elfelejtenéd! Hogy miért?

Mert akivel szemben használod, az támadásnak veszi. Úgy érzi, hogy azok az alkalmak, amikor levitte a szemetet, nem nézte a tévét és veled foglalkozott, nem mással, nincsenek értékelve, el vannak felejtve. Akkor meg minek csinálja, nem? Sokkal célravezetőbb, ha nem támadóan, viszont konkrétan fogalmazol: úgy érzem, hogy a szemét levitele többnyire rám hárul, tudnál segíteni ebben, vagy esetleg át tudsz vállalni tőlem ennek fejében más feladatot? Hozzáteheted, hogy fáradtnak érzed magad, mert a munkád sokat kivett belőled, ezért szükséged van arra, hogy ezt megbeszéljétek. Még jobb, ha előre meg is köszönöd ezt a párodnak. Ugye, milyen más így? Nem mondhatja, hogy letámadtad és vádaskodtál, hiszen szó sincs ilyesmiről. Kifejezted, hogy mi bánt és javasoltál rá egy megoldást.

Ez a módszer az asszertív kommunikáció része. Sokszor halljuk ezt a kifejezést, ám nem mindenki tudja, hogy mit jelent pontosan. Nos, az asszertíven kommunikáló ember nem passzív és nem agresszív. Együttműködő, partneri viszonyra törekszik, győztes-győztes szituáció a célja, tisztelettel és érdeklődéssel hallgatja partnere érveit. Cél a konszenzus, azaz egy mindkettőjük számára kielégítő eredmény, ami magasabb szintű, mint a kompromisszum, amikor mindkét fél enged. Nehéznek tűnik? Pedig hihetetlenül egyszerű. Persze kezdetben nehéz, ha asszertíven próbálunk kommunikálni olyan partnerrel, aki passzív vagy agresszív játszmában van benne - de ha ügyesen csináljuk, hamar rájön, hogy mi a helyes irány. Esetleg meg is lehet ezt vele beszélni. Belátom, hogy nem mindenkivel - de kérdés, hogy van-e dolgunk olyan emberrel, aki nem hajlandó velünk tisztelettel bánni és így is beszélni.

Az asszertíven kommunikáló és viselkedő ember tisztában van a saját határaival és el is várja azok betartását. Ha egy bizonyos témáról nem szeretne beszélni, akkor ennek hangot ad, tisztelettel, finoman, de határozottan. Ugyanakkor mások határait is tiszteli és nem tör át azokon. Nem akar dominálni, de nem is engedi a partnernek, hogy túlontúl domináns legyen. A szituációt kezeli és az adott helyzetre összpontosít, nem pedig a személyekre, akik jelen vannak benne. Negatív érzéseiket beazonosítja és nyíltan beszél róla, anélkül, hogy megsértődne vagy támadna. Hibáztatás és ítélkezés nélkül közli érzéseit és vágyait a saját nézőpontjából. Gyakran használja az “én úgy érzem”, “én úgy gondolom” kifejezéseket, ellenben nem használ olyan általánosításokat, mint a címben jelzett “mindig” és “soha”.

Én azt mondom, nem szabad beérni kevesebbel. Mind a magánéletben, mind az üzleti életben az asszertív viselkedés visz előre. Aki pedig nem tiszteli az ügyfeleit, a párját, a családját vagy éppen saját magát és nem fordít figyelmet a jó és helyes hozzáállásra, az biztos, hogy hosszabb távon rosszabbul jár. Ma már sok könyv és tanfolyam elérhető a témában, tényleg csak akarat kérdése, hogy fejlődjünk.

(Cikkünk 2017. augusztus 11-én jelent meg.)