Megmondom őszintén, a minden év elején lépten-nyomon felbukkanó jóslásokkal, jövendölésekkel is úgy vagyok, mint az újévi fogadalmakkal: végigfutok rajtuk gondolatban, aztán megnyugszom. Ahogy a fogadalmakat nem tudom/fogom betartani, úgy arra játszom, hogy a jóslatok sem következnek be.

Mert nem életszerű, hogy az orákulumok sosem szólnak sikerről, boldogságról, tejjel-mézzel folyó Kánaán eljöveteléről. Csak vérről, verejtékről meg könnyekről.

1999-ben azzal riogattak mindenkit - már akit lehetett -, hogy december 15-e körül már ne ruházzunk be tartós tejbe és ingatlanhitelbe, mert az év utolsó napja földi létünk utolsó napja is lesz egyben. Hogy milyen formában is következik be a világvége, arról is eltérő teóriák keringtek. Volt, aki szerint egyszerűen csak felrobban a bolygó. Épp a YMCA-re ropjuk a szilveszteri retróbuliban, mikor a diszkógömbbel együtt a Föld is izzani kezd, s mindahányan konfettivel a hajunkban tűnünk el a Fekete Lyukban. Az egy jóst sem befolyásolt, hogy a Földnek minden időzónában újra és újra fel kellene robbannia. Szegény londoniak egy órával korábban megsemmisültek volna, mint mi, de New Yorkban még javában buliztak volna, miközben mi épp szénfeketére sülünk idehaza. Természetesen nem lett vége a világnak, s a jósok ahelyett, hogy csendben meghúzódtak volna a balfenéken, magyarázkodtak: lehet, hogy félremutatott valamit a kávézacc. Az már csak a saját személyes élményem, hogy az eljegyzésünk a férjemmel december 30-án volt. Úgy gondoltuk, hogy még lesz egy jó napunk félhivatalosan együtt, de a házasság nyomorba döntő igáját a világvége miatt már nem kell magunkra vennünk.  

Acélmadarak hozzák a romlást

A kétezres években csak legmegátalkodottabb apokalipszis-hívők várták minden újévkor, hogy rájuk dől az élet. Állítólag Nostradamus, a legnagyobb jövőguru megjósolta a 2001. szeptember 11-i amerikai eseményeket: „Két acélmadár esik le az Égből egy nagyvárosra/Az ég és a föld lángba borul/Tűz lepi el a nagyvárost/hónapokon belül vér folyik a folyókban/Élőhalottak kóborolnak…”  Hogy ezek a próféciák nem-e egy nylonfüggönyös panellakás nyolcadik emeletén születtek-e utólag, azt senki sem tudja.

Az újabb valamirevaló világvégére 2012-ig kellett várnunk, mert a maja naptár az év december 21-én véget ért. S ha a maják időszámítása nem megy tovább, az jó ok arra, hogy a Föld is megálljon a forgásban, vele együtt pedig mi, emberek is. A naptár végén kívül azonban semmiféle utalás, üzenet, jelzés nem volt arra vonatkozóan, hogy 2012. december 21-én bekövetkezne az apokalipszis. Bizonyos értelemben azonban bekövetkezett. A több ezer katasztrófaturista ugyanis, akiknek volt elég tőkéjük elutazni az egykori maja birodalom egyik szentélyének számító tik’al-i kettes, ún. Hold-templomhoz Guatemalába, hogy ott várják be életük végét, úgy megrongálták a világörökség részének számító templomot, hogy kérdés, helyre lehet-e hozni valamelyest.     

Véres Hold a vérengzés oka

2015 szeptemberében is túléltünk ám egy világvégét. A hivatásos összeomlás-várók úgy repültek rá a teljes holdfogyatkozásra, mint szobamacska az alutasakra. Emlékezhetünk, tavaly szeptember 28-ról 29-re virradóra csodálatos természeti jelenség következett be, az ún. véres Hold. (Akkor vörös a Hold, ha a Holdfelkelte és a Naplemente nagyjából egyidőben következik be, a Föld beárnyékolja a Holdat, és Földünk légköre megtöri a fényt. A jelenség csak néhány percig látható, mert a Hold hamar kilép a Föld árnyékából. – a szerk.) Állítólag a Jelenések Könyve is ír arról, hogy a véres Hold hozza el a világvégét, ezért vannak sokan, főleg amerikai szekták tagjai, akik hajlamosak ilyenkor a csoportos öngyilkosságra. A gond csak az, hogy holdfogyatkozás relatíve gyakran van, akár évente kétszer is pompázhat vörösben az égitest, szóval elég balgatag dolog mindent egy lapra feltéve eldobni az életet. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen szekták vezéreinek általában vagy életlen a kése, vagy töltetlen a fegyvere, vagy tic-tacot vesznek be, vagy hímzőcérnára akarják fellógatni magukat, de az esetek többségében túléli az önmészárlást, hogy aztán egy jó kis életfogyt közben beszéljék meg az „istenükkel” a félreértett próféciákat.

Idénre is van ám bőven

Eddig minden évben megúsztuk a világvégét. De könnyen lehet, hogy idén nem kerüljük el. Lesújt ránk a fátum. 2016-ra is prognosztizálnak egy csomó rosszat. Az 1996-ban elhunyt „balkáni Nostradamus”, Baba Vanga vak bolgár jósnő szerint 2016-ban végleg szétesik az Európai Unió (ez valakinek a világvége, más értelmezések szerint egy új világ kezdete – ízlés kérdése), mely adóssághalmazt és kétségbeesést hoz magával. Eközben a muszlimok egyre többen lesznek, elfoglalják a halódó Európát, s beköszönt egy teljesen más világrend.

Egy amerikai ex-NASA-alkalmazott, Dr. Salvatore Conti azt állítja, hogy a Föld mágneses mezejének változása idén fejeződik be, a pólusok megcserélődnek, a sugárzás meg fog emelkedni, s a bolygó élővilágának 75-80%-a ELPUSZTUL. Az állatvilág kihalása egyébként Nostradamus idei jóslatai között is szerepel. Állítólag ilyen földi pólusváltás utoljára 780 000 évvel ezelőtt következett be, ezért nincsenek információnk erről. Dr. Sal óva int mindenkit, hogy föld alatti bunkereket kezdjen építeni a kertje végébe, mert a sugárzás éppen a Föld középpontja felől fog érkezni. A tudós jövendölését sokan marhaságnak tartják, hiába állítja, hogy kijelentései NASA-kutatásokon nyugszanak.

Egy másik jövendölés szerint 2016-ban biológiai fegyverek fogják kipusztítani az emberiséget. Mindezt egy amerikai régész és csapata állítja, akik egy 1847-ben tragikus véget ért Sierra Nevada-i expedíció helyszínén végzett ásatások következtében bukkantak egy időkapszulára, mely ezt a jóslatot tartalmazta. Ennek már nagyobb a valószínűsége, hisz dollármilliárdokat áldoznak különböző csoportok arra, hogy a legbiztosabb tömegpusztító fegyvert szolgálatba állítsák. Ha belegondolunk, a betegségek, járványok esetleges előidézésével eddig is képesek lettek volna kiirtani bennünket a mindenre elszántak. Észak-Korea hidrogénbombás robbantásokkal „játszik” stb. Kérdés, valóban visszafordíthatatlan méreteket ölt-e az emberi őrület idén.

Én a magam részéről próbálok úgy élni, ahogy eddig. Nyitott szívvel, tartalmasan, értékesen, hogy ha menni kell, bármikor úgy érezhessem, minden jóban volt részem.

V. Szabó Kriszta