Ma már tömegek készítenek fényképeket a mindennapjaikról. A közösségi oldalakon sokan naponta többször is megosztanak számukra fontosnak tartott pillanatokról készült felvételeket. Mégis egyre kevesebb a családi fényképalbum, amely az előhívott fotókat tartalmazza.

Velem is megesett már többször, hogy halogattam a fényképeim előhívását, és végül, valamilyen véletlen szerencsétlenség folytán törlődtek a telefonom memóriájából. Voltak emlékezetes, számomra sokat jelentő pillanatokról készített felvételeim is, amelyeknek nyoma veszett a virtuális térben. Pedig az emlékek mennyivel könnyebben felidézhetők a régi fényképek nézegetése közben!

Egy nagy, családi ebédet követő délutáni beszélgetés elmaradhatatlan része a fotóalbum közös lapozgatása. Nekem a legféltettebb kincseim között jó néhány régi családi fénykép is van, hiszen azok pótolhatatlanok, számomra sokat jelentenek. Ugyanakkor van egyfajta kettősség a mai világ fényképekhez fűződő viszonyában, hiszen vannak olyan emberek, akik számára rendkívül lényeges, hogy komoly, műtermi fotózáson készüljenek profi felvételek a tökéletesen beállított, sminkelt, felöltöztetett gyerekekről vagy az egész családról, esetleg saját magáról sokszor csak azért, hogy egy mindenkit lenyűgöző profilkép bűvölhesse el a közösségi oldalon az ismerősöket.

Természetesen nincs abban semmi rossz, ha valakinek van lehetősége, hogy az életének nagy pillanatait profi fotóssal örökíttesse meg, hiszen így igazán igényes, szép képekkel gazdagodhat és az utókor számára hátrahagyott képek sem csak emlékeket, hanem esztétikai élményt is nyújtanak. A mai világban már alig akad olyan könyv, amiben ne lennének szép fényképek, fotók, tulajdonképpen a képnézegetés a legkedveltebb szórakozások között szerepel és az olvasási tevékenység állandó kísérője.

Tetszik az a folyamat is, hogy évről évre egyre több olyan kötetet adnak ki, amelyek a múlt század első felében alkotó művészekről készült, korabeli fényképeket is tartalmaznak. Ez utóbbira példaként említeném a Minden másképp van című, Karinthy Frigyes életéről készített, fotókat tartalmazó kötetet és a Radnóti házaspár életét bemutató, Árnyékban éles fény vagy című könyvet, de nemrégiben került a kezembe a Simándy József pályaképét bemutató fényképes kiadvány is. Kortárs írónők közül pedig Rakovszky Zsuzsa írt egy egész verseskötetet az interneten megtalálható Fortepan című, régi fényképeket tartalmazó oldal által ihletve. Szóval jó dolog fényképeket nézegetni, a múltbéli emlékek nyomába eredni, ezért fontos az, hogy időről időre vegyük a fáradságot és hívassuk elő a digitális fotóinkat, hiszen ha mi nem, akkor ki fogja elkészíteni a családi fotóalbumokat?