A munkád? A párod? A gyereke(i)d? A szüleid? A pénz? A hírnév? Az ügyfeleid? Az elintéznivalók? A csekkek? A hobbid? A családod? Az idő? Vagy igazán szerencsés és/vagy tudatos ember vagy, így elmondhatod magadról, hogy te magad uralod az életed?

Kinek a kezében van az irányítás, ha a személyes ügyeidről van szó? Ki dönt felőled? Vállalod magadért és a tetteidért a felelősséget, vagy mindig másra hárítod? Szereted az életedet? Hálás vagy a mindennapjaidért?

Ki uralja az életed? Kérdés, amire nem lenne szabad máshogy válaszolni, mint hogy én magam és senki más. De sajnos ezt nagyon kevesen tudják kimondani. Annyi minden más uralja az életünket. Szombat van, menni kell nagybevásárolni, főzni, ez is uralja az életünket, ugye? Na meg a takarítás. Amit még be sem fejezünk, máris lehet elölről kezdeni.

Ha a gyerek iskolás, akkor az biztos, hogy az életünk nagy részét az ezzel kapcsolatos dolgok uralják. Na meg a munkahely, a főnökök, a kollégák, az ügyfelek. És a nagy erő: a pénz. Akinek van, azért, akinek meg nincs, annak azért. Csekkek, számlák, fizetnivalók. Ördögi kör.

Persze, nem akarunk állandóan ezeken pörögni, de mégis ezt tesszük. Talán attól félünk, hogyha elengedjük, akkor majd nemtörődömnek tartanak? Meglehet. És talán, néha mégis jó lenne megpróbálni, milyen, amikor megpróbáljuk átvenni az irányítást az életünk felett. Amikor arra mondunk nemet vagy igent, ami a szívünk vágya. Amikor azt tesszük, ami nekünk jólesik, nem azt, ami másnak megfelelő. Garantált, hogy nagyon jó érzés lesz. A jót pedig könnyű megszokni. Ha az esetek nagyobb részében sikerül, már nyert ügyünk van!