1897-ben e napon, június 17-én hunyt el Sebastian Kneipp (1821. május 17. - 1897. június 17.) német katolikus pap, aki lelkészi hivatása mellett világhírű vízgyógyászati módszert fejlesztett ki, amit ma Kneipp-kúraként ismerünk.

Kneipp egy szegény takács gyermekeként nőtt fel egy bajor faluban, Stephansriedben. Fiatalon takácsként dolgozott, a gimnáziumot Dilingenben végezte, a müncheni egyetem teológiai szakán folytatott teológiai tanulmányokat.

A sok nélkülözés miatt TBC-ben megbetegedett, amit akkoriban gyógyíthatatlannak tartottak. Kneipp már a betegség legvégső stádiumában járt, vért köpött, amikor elolvasta Johann Sigmund Hahn A hideg víz gyógyerejéről című könyvét, s elkezdett meztelenül rövid fürdőket venni a jeges Dunában. Állapota javulni kezdett, s a fürdőkúra eredményeként meggyógyult.

Először csak a szűk környezete kérte a tanácsait, de hamarosan elhíresült módszeréről. Az orvosok irigységből kuruzslás vádjával perbe fogták, de végül a bíróság felmentette. Ezután könyvet adott ki, s tömegek jöttek hozzá gyógyulni. Hamarosan megalakult a wörishofen-i gyógyintézet, amely Kneipp módszereivel kúrált és gyógyított.

Sebastian Kneipp egyik előfutára Vincenz Priessnitz (Prießnitz; 1799. október 4. - 1851. november 26.) földműves volt. Igen, az ő nevéből származnak a mi priznic, priznicelés szavaink is, amelyek értelmében hideg vízzel borogatunk, vizes lepedőbe tekerünk, lázat csillapítunk.

Priessnitz is azután kezdte a vízzel való gyógyítást, miután saját betegségét (többszörös, tüdőt átfúró bordatörés, amit az orvosok gyógyíthatatlannak nyilvánítottak) vízkúrával meggyógyította. Természetesen őt is bíróság elé citálták kuruzslás okén, azzal vádolva, hogy „boszorkányport" kever a vízbe, ettől gyógyulnak a betegei.

Priessnitz jó eredményeket ért el magán és a környékbeli hegyi falvak lakóin a jéghideg vízzel, s úgy vélte, egy kis szoktatás után a városiaknak is használ ez a módszer, de fogalma sem volt róla, ezért nem vette figyelembe a túlcivilizációt, amelyet a városiak már hajlamként örökítettek generációról generációra.

Vincenz Priessnitz munkásságát szintén megismerte és tanulmányozta Kneipp, és módszereit a mérséklet jegyében tökéletesítette.

Kneipp a vízkúrát táplálkozási és életmód-változtatási tanácsokkal is kiegészítette. Módszerei közé tartozott a séta az erdőben, nyáron mezítláb járkálás a harmatos fűben, a víz taposása a hideg patakban, valamint a napozás. Szerinte elsősorban a hazai élelmiszereket kell fogyasztani, és kerülni a messzi földről származókat. A fehér kenyér fogyasztását kifejezetten ellenezte, támadta a liszt finomítását. A vízgyógyászatot pedig kiegészítette gyógynövénykúrákkal. Módszere igazi természetgyógyászat volt, amely azóta széles körben elterjedt német nyelvterületeken.

A gyógyulni vágyók a ma is kúrálhatják magukat a kiváló wörishofen-i intézetben.