Az éhség rettenetes dolog. Főleg akkor, ha épp fogyókúrázunk vagy bármilyen akadályoztatás miatt órákig nem tudunk táplálékhoz jutni. Jön a hangos gyomorkorgás és -fájás, hasogat a fejünk és ingerültté válunk. Képzeljük el, milyen érzés lehet, ha valaki egész álló nap, egész életében éhes, s soha nem képes jóllakni.

Manapság, mikor a magyar óvodások fele is kövér, tőlünk nyugatabbra pedig még súlyosabb a probléma, már foglalkoznak ezzel a jelenséggel a tudósok. A cambridge-i egyetem kutatói néhány éve 300 elhízott brit gyerek vizsgálatával arra jutottak, hogy e kicsik közül többeknél hiányoznak a DNS bizonyos részei. Például azok az elemek, melyek az agyban az étvágy szabályozásáért felelős leptin hormonra hatnak. Természetesen a vizsgált gyerekek többsége egyszerűen falánk, náluk az üres, ám hízlaló kalóriák bevitele felelős a gyomor tágulásáért és a folyamatos éhségérzetért.

Még azt is, ami elmászik

Néhány századdal ezelőtt azonban még vásári mutatványosbódékban mutogatták a különféle rendellenességgel küzdőket, nem steril orvosi szobákban vizsgálgatták. Így történt ez a 18. század végén egy francia parasztfiúval is, akit Tarrare-nak hívtak. Kamaszkorában szülei kidobták otthonról, mert képtelenek voltak finanszírozni fiuk csillapíthatatlan étvágyát. Száműzetését követően vándorevőként szórakoztatta az embereket, s mindent befalt, amit ajánlottak, adtak neki: használati tárgyakat, evőeszközöket, még élő állatokat is.

Tarrare csatlakozott a francia hadsereghez, de a tábori adagok sem elégítették ki az étel iránti epekedését. A telhetetlen ifjú felkeltette a katonaorvosok érdeklődését is, akik kísérletezni kezdtek vele: háziállatokkal és hüllőkkel etették.

Végbélcsempész

Aztán egy katonai hivatalnoknak eszébe jutott, hogyan húzzanak hasznot Tarrare képességéből: nyelje le a különböző dokumentumokat, s az ellenséges vonalakon átjutva, az emésztését segítségül hívva hozza-vigye az üzeneteket. Sajnos már az első akciója közben elfogták a poroszok, akik ütötték és éheztették. Amikor Tarrare teljesen kimerült az éhségtől, a porosz orvosok is megpróbáltak segíteni rajta, de nem jártak sikerrel. A francia így maga próbált jóllakni. Éjszakánként a kórházban állítólag szívta betegtársai vérét, ám amikor egy csecsemő megevésével vádolták meg, el kellett menekülnie ellenségei elől. Négy évvel később tuberkulózis vitte el Versailles környékén.

Manapság a feneketlen franciát „komolytalan játék” miatt valószínűleg valamennyi hot-dog és hamburgerevő versenyről leléptetnék. A napóleoni idők orvostudománya még értetlenül állt a „Tarrare-kór” előtt, de talán ma már sokat segíthetne hiányos képességével az orvostudománynak.

(creepybasement.com nyomán)