Talán az egész probléma ott kezdődött, amikor egy olyan városban akarták megszerettetni az emberekkel a biciklizést, amelyik nem volt felkészülve erre. A sokszor amúgy is szűk utakon egyszer csak megjelenik egy biciklis, akinek a kikerüléséhez az autóvezető kénytelen áttérni a másik sávba, ezzel sokszor akadályozva a szembejövő forgalmat.

Aztán amikor a kerékpáros úgy ítéli meg, hogy egyszerűbb és kevésbé kockázatos, ha inkább a járdán közlekedik, akkor már ott vagyok én is, mint potenciális problémaforrás, az előre kiszámíthatatlan mozgásommal. Mondjuk, ha nem egyenletesen, előre haladok, hanem megállok és benyitok egy kapun, akkor elütnek, vagy utolsó pillanatban szitkozódva kikerülnek, vagy rám esnek - ilyenkor tulajdonképpen ki is volt a helyén, és ki szabálytalankodott?

Na persze nem kell a szomszédba mennie jó néhány gyalogosnak sem ahhoz, hogy szabálytalanul közlekedjen az utcán. Vannak olyan pontjai a fővárosnak, ahol gyalogosok tömegesen gondolják úgy, hogy a piros lámpa ellenére is jogukban áll átrohanni akár a többsávos autóúton is. Ilyen például a Móricz Zsigmond körtér, ahol minden autós jól teszi, ha nagyon körültekintően közlekedik, ugyanis bármikor átszáguldhat előtte egy-egy gyalogos.

Ugyanakkor manapság ott tartunk, látva a kerékpárra pattanó, azon teljes mellszélességgel önmegvalósító sportolót, vagy dolgozót, vagy éppen csak közlekedő embert, hogy sok biciklista komoly veszélyt jelent a gyalogosok számára. Nem egy kerékpáros gondolja tévesen azt, hogy az autóúton közlekedve neki a piros lámpa ellenére szabad a pálya, és gond nélkül átszáguld a zebrán éppen áthaladó gyalogosok között. Több olyan idős ismerősöm van, akik ezeknek a partizán biciklistáknak „estek áldozatául” - combnyaktörés lett a vége.

Aztán itt vannak a már említett járdák - ha neadjisten, éppen egy kicsit szélesebbek és lehetne kényelmesen sétálgatni rajtuk, akkor is bármikor elszáguldhat mellettünk egy biciklista, aki nem feltétlenül lesz tekintettel a mi tempónkra, vagy kisgyermekünk hirtelen helyváltoztatására és máris ott a baj.

Egyszer egy külföldi családnak mutattam be Budapest nevezetességeit. A Francia Intézetnél jártunk a Bem rakparton, amikor a folyamatosan száguldó biciklisták miatt tulajdonképpen élvezhetetlenné vált a séta, ugyanis a bicikliút és a gyalogos számára létesített járdák egymás mellett vannak, s vagy a gyalogos, vagy a biciklis van a rossz helyen adott pillanatban.

Természetesen nem azt szeretném mondani, hogy nem jó biciklizni, hogy nincs annak környezetvédelmi haszna, ha ezek az emberek inkább kerékpárral és nem autóval közlekednek, csak éppenséggel ugyanúgy be kellene tartaniuk a KRESZT és tekintettel lenni a gyalog járókra is. Akár autóval, akár biciklivel, akár gyalog járunk, tartsuk be a közlekedési szabályokat, mert ez sokszor életeket menthet.