Majdnem minden ember úgy gondolja, hogy mi, nők, általában a jóképű férfiakat favorizáljuk. Nem vitatom, hogy az esetek nagy többségében ez így van, én viszont kimondottan szeretem a csúnya férfiakat. Lehet, hogy ezzel kilógok a sorból, de engem a legkevésbé sem zavar a dolog. Nem azért van ez így, mert nem tartom magam érdemesnek egy jóképű férfi szerelmére. Voltak jóképű, izmos, gyönyörű férfiak az életemben. De a szívemnek igazán fontosak mind csúnyácska férfiak voltak. Ma sem döntenék másképp.

A színészek közül sosem a jóképűek voltak a kedvenceim. Inkább a karakteres arcokat szerettem. Alain Delon, Tom Cruise és Brad Pitt helyett inkább Richard Gere, Bruce Willis és Daniel Craig. Igaz, hogy ők a karakteres arcukkal, szabálytalan, markáns vonásaikkal is jóképűnek mondhatók, de mégsem a babaarcukkal váltak híressé.

A legutóbbi szerelmemnek kerek, kopaszkás feje volt, milliónyi anyajegye, puhos, nagy hasa és rengeteg szőre. A vállán, a fülén, a hátán, mindenütt nőtt a rengeteg szőr. De szerettem a szőrös hátát meg a kopasz fejét, pont úgy szerettem, ahogy volt. Ma is szeretném, ha meg tudott volna békélni a belső frusztrációival és hinni tudott volna abban, hogy működhet az örökkön-örökké.

Életem legnagyobb szerelme vörös hajú, vizenyős szemű, kicsit csípőficamos ember volt. A legszebb perceket éltem meg vele, ami csak elképzelhető. Nem bántam, hogy csúnyácska. Én szépnek láttam, mert a lelke szépséges volt. Életem legnagyobb bánata és talán kicsit tragédiája is, hogy végül nem lehetett az enyém.

Az első igazi szerelmem is csúnya volt. Kövér, nagyorrú, ráncos tokájú. A jóképű, szexi fiúzenekarból nekem nem kellett volna egyik adonisz sem. Én a csúnya pasast akartam, a dobok mögött. Ma is minden zenekarban a dobos a kedvencem.

Persze a csúnya nem egyenlő azzal, hogy igénytelen. Attól, hogy valakinek nem előnyösek az arcvonásai, vagy a testi adottságai, még lehet igényes. Borotválkozni, tisztálkodni, normális ruhákat hordani nemcsak a jóképűeknek lehet! És sajnos attól, hogy valaki nem jóképű, még nem kapunk garanciát arra, hogy nem lesz egy igazi tapló. Mert köztük is vannak frusztrált bunkók. De talán, ha a párkeresés során esélyt adunk ezeknek a férfiaknak és nem szórjuk ki őket már az első körben, lehetőségünk lesz megismerni néhány igazán értékes, szeretetre méltó embert.

(Az írás 2016. szeptember 17-én jelent meg.)