Nagyon szeretem Madonnát. Ő jó néhányszor hágott át olyan szabályokat és tört át olyan falakat, amelyeket előtte senki. De az egy olyan korszak volt, amikor még egy rövid menyasszonyi ruha is frivolnak számított, amit a Like a Virgin klipjében viselt. A Like a Prayer című klipjében egy kombinéban vonaglik, keresztek között, majd egy kis kalandba keveredik az oltáron egy fekete Jézussal. Akkoriban e klip miatt a Pepsi felbontotta a több millió dolláros reklámszerződését Madonnával (még az ötmillió dolláros előleget sem kérték vissza). A Justify my love pedig az első olyan videoklip volt, amit nyílt szexualitása miatt betiltottak az MTV-n. Ez persze csak növelte a népszerűségét. Madonna a mai napig szeret a vallási jelképekkel és a szexualitással sokkolni. Nem mindig sikerült a jóízlés határait megtartani, de azért mindig volt valami természetes intelligencia abban, ahogyan ezeket a dolgokat művelte, és a tartását is mindvégig megőrizte.

Azok után, amit ő letett az asztalra, a következő sztároknak és celebeknek jól fel kellett kötni a gatyát, ha meg akarták ugrani ezt a teljesítményt - már ami a sokkolást illeti. A teljesség igénye nélkül ilyen volt Miley Cyrus falloszt ábrázoló fellépőruhája, maszturbálást imitáló színpadi tánca vagy Rihanna teljesen átlátszó ruhája, ami a testéből igazán nem takart semmit. A sokkolás megmaradt, de a tartás és az intelligencia kikopott ezekből a történetekből.

A megbotránkoztatás és a sokkolás mindennapossá vált. Lady Gaga öltözékei és sminkjei nem ismertek határt, a nő korábban egy alkalommal sem tudott normális öltözékben megjelenni. Aztán egyszer egy olyan ruhában lépett színre, ami nyers húsból készült. Hogy milyen szaga lehetett, arról nem szóltak a hírek. Mindenesetre az biztos, hogy nem lehetett kellemes aznap este a hölgy közelében tartózkodni.

Egyrészt számomra nagyon szomorú, hogy ezek a szándékos megbotránkoztatások kizárólag a nőkre jellemzőek. Mintha mi, nők, másképp nem is kerülhetnénk be a hírekbe. Mintha nem lennénk elég értékesek, ha nem tesszük ki a melleinket vagy a fenekünket. Mindig, ha egy olyan nőt látok, aki éppen ily módon sokkolni próbál, őszintén szánom őt. Még a leghíresebb, legvagyonosabb, legszebb nőt is. Fogalma sincs arról, hogy ennél sokkal értékesebb tudna lenni. A tartás hiányzik nekem ezekből a nőkből, bármilyen furcsán hangzik.

Másrészt felmerül a kérdés, hogy hol is a határ. Meddig mehet ez így? Hol van a vége? Mi lesz a következő lépés? Mára már minden női testrészt láttunk a vörös szőnyegen, amit jó ízlésű nő csak a hálószobában mutat meg. Ezután mi következik? Valaki kénytelen lesz a nyílt színen felvágni a hasát és kirakni a beleit a placcra - mert logikusan már csak valami ilyesmi következhet. És azután merre tovább? Mint Robbie Williams a Rock DJ klipjében, majd csontig vetkőznek?

A magam részéről jobban örülnék, ha a tartás és a finom nőiesség térne vissza divatba, a közönségesség és megbotránkoztatás helyett. Addig is, én meghúzom a határaimat és nem engedek be ilyen tartalmakat az életembe. Nincs rá szükségem. Ennél többre tartom magamat és nőtársaimat. 

(Fotó: 1.bp.blogspot.com)