Évi azt álmodta, hogy nyár van.

Az ablakon behajolt a körtefa ága, telis-tele édes, sárgáspiros gyümölccsel. A zöld lombok között átragyogott a napfény, az ég kék volt, egyetlenegy pici fehér felhő se volt rajta, és messziről hallani lehetett a fagylaltoskocsi csilingelését.

- Málnát, vaníliát, mogyorót kérek! – kiáltotta Évi, és felébredt.

A körtefa sehol, a fagylaltos bácsi sehol, és nem a fagylaltoskocsi csilingelt, hanem az ébresztő-rádió szólalt meg: „Jó reggelt, kedves hallgatóim, ma szeptember elseje, reggel hat óra, Egyed és Egon napja van...”

Évi felült. A díványon, ahol tegnap még labdák és felfújt gumiállatok hevertek – most az iskolatáskája és a kivasalt hófehér blúza feküdt. És egy nagy irkalapon anyu üzenete:

KEDVES NEGYEDIKES NAGYLÁNYOM, KORÁN EL KELLETT MENNEM, MERT MA REGGELES VAGYOK. A KÁVÉD ÉS A TÍZÓRAID A KONYHAASZTALON. JÓ TANULÁST.

CSÓKOL, ANYU

Nyár végén mindig eszembe jut ez a néhány sor Fehér Klára Mi, szemüvegesek című – klasszikus pöttyös – könyvéből. Idén akkor idéztem fel először, amikor Kriszta ITT megjelent írását olvastam a tanszervásárlással kapcsolatos küzdelmeiről. Bevallom, én gyerekként nagyon vártam a tanévkezdést. Az új írószerek, füzetek beszerzése, izgatott várakozás, jelképesen és szó szerint is tiszta lappal indulva... (Tovább fokozom: még abban az egyébként teljesen véletlenszerű dologban is érzek valami jelképeset, hogy itt ez az első írásom.) No, de visszatérve: szerettem az iskolakezdést. Persze gyerekként ennek hangoztatásával minden augusztusban bátyám és unokatestvérem agyára mentem… És most is félve írom le. Mert (meg)értem a „másik oldal” nézőpontját is.

Ami viszont biztos, hogy az elmúlt hetekben a csapból is az iskolakezdés folyt. Sőt már valamikor nyár elején megjelentek az első akciók… „Bizonyítványosztás? Nagyon jó. Mindjárt kezdődik a következő év, vegyenek akciós iskolatáskát.” Olyan ez, mint télen, amikor leveszik a karácsonyi dekorációt a boltokban, és azzal a lendülettel mindent ellepnek a Valentin-napi szívecskék… Majd ezeket szinte rögtön követik a húsvéti nyulak.

Hosszan lehetne sorolni, hogy a boltok miként próbálják kihozni a maximumot a tanévkezdésből. Se szeri, se száma nincs a rózsaszín, illetve a focistás táskáknak, tolltartóknak, füzeteknek… A legextrémebb azonban, amivel idén találkoztam, nem egy papír-írószerboltban, hanem az online világban történt. Az egyik női magazin weboldala „sulistílus-horoszkópot” közölt le, amiből megtudhattuk, hogy míg a Kos gyerekeknek a sportos, a Bikáknak az ételmintás füzetek valók (utóbbiaknál felhívták a figyelmet arra is, hogy nehogy megéhezzen az órán, mert az eltereli a figyelmét…), az Ikreknek pedig a különböző városok fotóival díszített füzetet érdemes venni. Ja, és hogy a Skorpiókat általában az vonzza, ami az „átlaggyerekek számára visszataszító”, a Vízöntők tollait pedig javasolják akár „lelakkozott gumicukorral” is díszíteni. Én nem vagyok kifejezetten kreatív, a rajzfejlődésem pedig gyanítom, hogy valahol a pálcikaemberkék rajzolásánál megállt, de akkor is… Gugli a barátom, rákerestem. Szerintem a világon először pötyögtem be a keresőbe, hogy: toll lakozott gumicukor. De nem lettem okosabb.

Viszont jócskán sikerült elkanyarodnom Fehér Klárától és főszereplőjétől, Kerekes Évitől, akinek egyébként van egy képzelt testvére, Világoskék Testvér, valamint két képzelt barátja, Világoskék Bohóc és Világoskék Oroszlán személyében. Innen nézve… Lehet, hogy nem is olyan különleges egy gumicukros lakkozott toll, vagy egy visszafogottan horrorisztikus táska, amit pedig a Skorpió gyerekeknek javasolnak.

Mindenesetre: szeptember elseje, Egyed és Egon napja van… Eredményes „új évet” kívánok minden jelenlegi és volt diáknak.