Az elmúlt napokban a fagyos, kemény tél és a hóesés végre kimúlni látszott. Megérintette a lelkem és tudtam, hogy akkor is írnom kell róla, ha ömlengős lesz és talán kicsit közhelyes is. Ma már éreztem a napsugarak melegét és lassan egészen hihetővé, sőt, szinte kézzelfoghatóvá válik, hogy a tél nem tart örökké és tavasz van újra. Mind nagyon vártuk már, ugye?

• Felvehetjük a csinos, könnyű kiskabátunkat az ormótlan, vastag télikabát helyett, amiben mozdulni is alig lehet.

• Nagyokat sétálhatunk az éledező természetben, ami napról napra zöldebb és színesebb.

• Lassan megérkeznek a boltokba a friss, finom zöldségek, gyümölcsök. Nyami!

• Újra nyitnak a piacok, bazárok. Kincsvadászat indul!

• A vastag csizma helyett elővehetjük a csinos, kényelmes kiscipőnket.

• Egyre hosszabbak a nappalok, ettől jobb a kedvünk is, könnyebb reggel kikelni az ágyból.

• Feltöltődünk D-vitaminnal, ettől sokkal jobban érezzük magunkat.

• Elővesszük a sminket, a körömlakkot - a tavasz színei inspirálóan hatnak ránk.

• Ékszerek, hajcsatok, csilingelő kiegészítők, kendők és kalapok színesíthetik megjelenésünket.

• Lehet menni állatkertbe, vadasparkba, kalandparkba, játszótérre.

• Előbújnak a pillangók és a virágok.

• Jönnek a tavaszi leárazások! Shopping!

• Kicsit több mosoly és remény jut mindannyiunknak.

Örüljünk együtt a tavasznak! Vége a zord, hideg télnek. Persze az utóbbi években megfigyelhető volt, hogy - akárcsak amikor az őszbe még kicsit betör a nyár és jön néhány szép nap a vénasszonyok nyarával - még várható, hogy feltámad a tél (ez talán a “vénemberek tele”?) és lehet, hogy húsvétkor még havazni fog. De akkor már csak képébe röhögünk a télnek. Hiszen tudjuk, hogy itt  vége. Megmelegszünk lassan. Kívül is, belül is.