Mindig is csodáltam a kézműves termékeket. Legyen szó táskákról, lekvárról, csokoládéról vagy épp díszekről. Tátott szájjal bámészkodom a közelükben, csodálattal hallgatom a hozzáértőket, akik az ünnepekre, mint a karácsony, szülinapok és a húsvét, saját kezűleg készített ajándékkal lepik meg a szeretteiket.

Az ünnepek előtt én is szeretek díszíteni. Ajtót, ablakot, asztalt, mikor mit.

Minimálisan ugyan, de mindig megjelennek nálam az adott ünnep „hozzátartozói”, mint pl. az esedékes szalvétagyűjtemény, a világító szánkós télapós ablakdísz vagy a most aktuális „Welcome” feliraton ücsörgő nyuszis ajtódísz.

Ezeket nem én készítettem, sajnos egyiket sem, de ebben az évben vágytam valami sajátra. Segítségül hívtam két barátnőmet, akiknek több tapasztalata van a kreatív hobbizás terén. Timi és Éva segítettek a nekem megfelelő technikát megtalálni és megvalósítani az elképzelésemet.

A szalvétatechnika mellett döntöttünk. Éva szerint az egyik legegyszerűbb technika, és tulajdonképpen bárki számára elérhető mind bonyolultságát tekintve, mind anyagilag. Mivel ez az első munkám, segítettek a lányok, közben pedig elláttak instrukciókkal, amiket most veletek is megosztok. Minden mozdulatot képpel illusztrálok.

Amiket mindenképp be kell szerezni a legközelebbi hobbiboltban:

• ragasztólakk
• ecset
• váza
• olló
• szalvéta (bár gyanítom, olló, váza és szalvéta azért minden háztartásban fellelhető)

Ha bárki bizonytalan a szaküzletben, az eladók készséggel segítenek. Saját tapasztalat, hogy a hobbiboltokban dolgozó eladók imádnak kézműveskedni, s ha beavatjuk őket a terveinkbe, nagyon szívesen segítenek.

Mielőtt nekiesünk az alapanyagok felhasználásának, gondoljuk át, mit és hogy szeretnénk kivitelezni! Mossunk kezet, próbáljuk ki a fejünkben lévő tervet a gyakorlatban!

1. Illesszük a vázához a kívánt mintát, és ha megfelelő, kezdhetjük a vágást.

2. Amikor kivágtuk a felhelyezni való mintát a szalvétából, nekiveselkedhetünk az egyik legidegtépőbb, legsziszifuszibb munkafolyamatnak.

Minden szalvéta három rétegből áll ugyanis. Mindegyik, még akkor is, ha ezt 10 perc bogarászás után sem tapasztaljuk.

Tehát három (!!!) réteget kell egymástól különválasztani, mert nekünk csak a legfelső rétegre lesz szükségünk. Amikor vért izzadva szétszedtük őket, nekiláthatunk a váza ragasztólakkal való bekenéséhez.

3. Fogjunk egy ecsetet, és egyenletesen, nem vastagon, kenjük be a vázát addig, míg a minta érni fog.

Egyből helyezzük rá az egy réteg szalvétát, és igazítsuk el. Amit tudnunk kell, mielőtt pánikba esünk az összekent kezünk, asztalunk miatt, vagy épp a ragasztólakk pontatlan felkenése miatt: ez a ragasztólakk vízben oldódik, így játszva leszedhető minden olyan felületről, ahova nem kívánatos.

Ha felhelyeztük a szalvétát, kenjük át azt is a ragasztólakkal, így precízen rögzíthető. A kisebb ráncok és redők javíthatók, és még plusz fényt is kap. A ragasztólakk száradási ideje 2 óra, ez oldalanként számolandó.

4. Amíg nem vagyunk 100 százalékig biztosak a száradásban, ne álljunk neki a következő oldalnak, mert tönkretesszük a korábbi munkánkat. Javaslom ezt egy nyugodtabb napon, akár sütés-főzés közben megcsinálni.

A kész vázát látva most már tudom, hogy ez a szalvéta túl áttetsző egy üvegvázára, de jó pap is holtig tanul. Legközelebb már figyelek erre.

Mégis örömmel tölt el, hogy idén az asztalunk éke lehet és ebben pompázhat a kistojásokba öltöztetett barkacsokor.

Buzdítok mindenkit, hogy próbálja ki, mert megéri!

S ha nem szégyelli (miért is szégyellné?), ossza meg velünk a remekművét!

Dekopázsra fel!