Képzeld el, hogy egyszer csak kapsz egy befizetendő csekket 180 millió forintról. Azt hiszed, tévedés, de amikor utánanézel, kiderül, hogy a fizetési kötelezettséged valós. Az összeget az eddig átélt élményeidért, boldog és szomorú pillanataidért, álmaidért, lélegzetvételeidért kell megfizetned, hiszen semmi sincs ingyen. Ha nem fizetsz, “megvonják a hozzáférést” mindehhez. Mihez kezdesz?
Jonas Karlsson A számla című könyvének alapgondolata ez, amit elsőre olyannyira zseniálisnak tartottam, hogy azonnal elkezdtem vadul olvasni. Vajon ha be kellene árazni az életemet, mi az, ami igazán számítana? Mikor volt a legboldogabb pillanatom életemben? Melyik volt az életemnek az a szakasza, amikor a legboldogabb voltam? És mi van a mérleg másik serpenyőjében: mikor voltam igazán, fájdalmasan és félelmetesen boldogtalan? Kik tettek valaha boldoggá? És én kiket tettem boldoggá? Kikben csalódtam? Csalódtam-e valaha magamban? Csalódott-e más bennem? Hány igaz szerelmem volt és mire tanítottak? Mi az, ami ténylegesen forintosítható vagyon az életemben? Mire költöttem a pénzt, amit eddig megkerestem? Ha meg kellene határoznom az életem értékét forintban, vajon mennyi lenne a végösszeg? Mennyi a tudásom értéke? Ilyen gondolatok cikáztak az agyamban.
Annyi mindent ki lehetett volna hozni ebből a sztoriból. Lehetett volna világrengető lázadás, gazdasági összeomlás, tömeges öngyilkosságok, vagy éppen megtudhattuk volna, milyen, amikor “megvonják a hozzáférést”. Fordulhatott volna utópiába is a történet, ahol mindenki ráébred az élet valódi értelmére és értékére. De nem. Gyakorlatilag a könyv elkezdődött, majd lényegi sztori nélkül ért véget. De biztos, hogy egy könyv a sztoritól lesz értékes? Hiszen hiába nem tolták a képembe a történetet, mégis többet gondolkodtam ezen a vékonyka könyvön, mint az utóbbi időben olvasott könyvek bármelyikén. Végül is, lehetett az író célja csupán a gondolatébresztés?
A legjobb dolgok az életben ingyen vannak. És nem azért, mert értéktelenek, hanem mert megfizethetetlenek. Ha valaki megmenti az életed, annak nincs ára. Nincs ára a mosolynak sem. A kutyád nem kér tőled pénzt, ha hozzád bújik és örül neked. A gyermeked ölelése sincs beárazva. A barátaidat sem tudod megfizetni. A szerelmeid (jó esetben) szintén anyagi érdekek nélkül okoztak boldogságot. És ha életünk véget ér, akkor sem az számít, mi van a bankszámlánkon, hiszen odaátra nem tudod magaddal vinni a pénzt, amit felhalmoztál. Nem a pénz boldogít, de amit venni tudsz belőle, az igen. Élmények, kényelem, szép tárgyak.
Egyszer hallottam egy mondást, miszerint az a baj velünk, hogy tárgyakat szeretjük és az embereket használjuk, pedig fordítva kellene. Milyen igaz. Annak ellenére, hogy valódi története nem volt a könyvnek, mégis örülök, hogy elolvastam, mert jó volt rajta gondolkodni. Hogy talán más emberek élete könnyebb, de mégsem cserélnék velük, mert az én utam, az én élményeim tettek azzá, ami ma vagyok. És végül is ez a legfontosabb. És az, hogy ez kinek a szemében mennyit ér, teljesen mindegy.
(Cikkünk 2016. december 10-én jelent meg.)