Számtalan, szebbnél szebb nőt ismerek, akik egyedül vannak. Okosak, humorosak, gondoskodók, talpraesettek. És biztosan vannak még a férfias férfiakból, akik szeretnének ilyen nőt. Hogy sokszor miért nem találkoznak az igények? Ez rejtély. Bár több lehetőségünk van az ismerkedésre, a szórakozásra, a beszélgetésekre, mint valaha, valahogy mégsem tudunk élni ezekkel. Régen, amikor bujkálni kellett a szülők, a szomszédok elől, valahogy mégis minden könnyebben ment.

Mégis, mi a baj a mai lányokkal? Hogy gyakran 5 Ft-ért odaadják magukat. Sok esetben nincs tartásuk. Nincs bennük meg az a büszkeség, ami a régi nőkben még megvolt. Nézzünk csak meg egy régi, fekete-fehér filmet és azonnal látjuk, miről van szó. Igen, talán olyannak kellene lennünk, mint volt Szeleczky Zita, vagy Muráti Lili. Kacér, de talpraesett, okos, humoros, tudatos nőknek.

És mi a baj a pasikkal? Hogy az elvárásaik irreálisan magasak és nem látják magukat tisztán, teljes valójukban. Hogy sem írni, sem beszélni nem tudnak normálisan, nem adnak lelkileg, testileg eleget, mégis azt hiszik, nekik a legszebb lány jár. Meg is kapják persze, az előbb említett 5 Ft-os kategóriából. Hol vannak az úriemberek, az elfogadó, biztonságot nyújtó, erős férfiak?

Nem mindenkire igazak a fentiek, hála Istennek, de úgy tapasztalom, egyre több van olyan nőkből, akiket magukat alul-, illetve olyan férfiakból, akik magukat túlértékelik. Ha mindenkinek helyén volna az önértékelése, talán mind boldogabbak lehetnénk. Ha tudnám a receptet a probléma megoldására, szebb hellyé tehetném a világot!