Viszonylag közismert tény, hogy a lelkiállapotunk meghatározza kisugárzásunkat, testtartásunkat, gesztusainkat. Metakommunikációnkból kiolvasható az adott helyzethez, beszélgetéshez való viszonyulásunk. A testbeszédről, a különféle megnyilvánulások, pózok jelentéséről, üzenetéről meglehetősen sok információ áll az érdeklődők rendelkezésére. Arról azonban kevesebb szó esik: ez visszafelé is hat, azaz, nem csak az elménk befolyásolja a testünket, hanem a testünk is hat az elménkre.  Tehát, a megfelelő testtartással és gesztusok alkalmazásával elő tudjuk hívni magunkból azt a lelkiállapotot, amely az adott szituációt sikerre viszi, amely által a kívánt cél elérhető. Ugyanis önmagunkra is hatnak a saját nonverbális jeleink: gondolatainkra, érzéseinkre, sőt, élettanilag is.

Amy Cuddy szociálpszichológus, a Harvard egyetem oktatója, kutatója és társai számos megfigyeléssel, kísérlettel támasztották alá a fentieket. Vizsgálták, többek között, a hatalom és dominancia nonverbális kifejezőeszközeit is. Az állatok a dominanciát azzal fejezik ki, hogy megnövelik magukat, több teret foglalnak el, kinyílnak. Az emberek is ugyanígy tesznek: akkor is, amikor tartós hatalmuk van, s olyankor is, amikor pillanatnyilag érzik erősnek magukat. Így tesznek a fizikai sportolók is a győzelmi mámorban: a kezek fenn, V alakban, az álluk kissé felhúzódik. S mi történik, amikor a hatalmat és a gyengeséget összeeresztjük? Azaz, mit teszünk, ha gyengének érezzük magunkat? Bezáródunk. Sőt, ha valaki nagyon hatalmaskodóan viselkedik velünk, akkor hajlamosak vagyunk kicsire összehúzni magunkat. Ilyenkor hajlunk rá, hogy a másik nonverbális jeleit kiegészítsük. Nem pedig tükrözzük őket.

Cuddy a hormonok eltérését, változásait kutatta a hatalommal bíró és a hatalom nélküli emberek közt. Azt tapasztalta, hogy az élettanilag két fontos hormon – a tesztoszteron, ami a dominanciahormon, és a kortizol, ami a stresszhormon – eltérést mutat. Vizsgálatai során társaival együtt arra jutott, hogy a főemlősök esetében a nagy hatalommal bíró alfa hímeknél magasabb a tesztoszteron (dominanciahormon) szintje és alacsony a kortizolé (stresszhormon). A hatalommal bíró, hatékony vezetőknek is magas a tesztoszteron és alacsony a kortizol szintjük. Megállapították, hogy a hatalommal kapcsolatban a kutatók eddig hajlamosak voltak csak a tesztoszteront nézni, hiszen az szól a dominanciáról, pedig valójában a hatalom azon is múlik, hogyan reagálunk a stresszre. Hiszen milyen a jó vezető? Olyan, aki tényleg domináns, magas a tesztoszteron szintje, de erőteljesen reagál a stresszre? Nem. A jó vezető erőteljes, asszertív és domináns, de nem nagyon befolyásolja a stressz, hanem egy laza fickó.

Vizsgálataik eredményeként Cuddy és csoportja azt is kimutatta, hogy a főemlősök hierarchiájában, ha valakinek át kell vennie az irányítást, azaz, ha egy személynek át kell vennie az irányítást, és hirtelen “alfa” szerepkörbe kerül, néhány napon belül jelentősen felszökik a tesztoszteronszintje, a kortizol szintje pedig erősen lecsökken. Megállapították, hogy testünk, illetve a szerepbeli változások képesek alakítani az elmét.

A kutatócsoport ennél is tovább ment, s elkezdték azt vizsgálni, lehet-e egy kis ideig úgy csinálni, “mintha”, azaz manipulálni, és konkrétan megtapasztalni a fizikai viselkedés olyan hatását, amitől aztán erősebbeknek tűnünk. Vajon a nonverbális jelek irányíthatják-e azt, ahogy magunkról gondolkodunk, és magunkkal kapcsolatban érzünk, ezáltal a kisugárzásunkat, fellépésünket, sikerünket?

Nos, számos kísérlet alapján a válasz: igen. Ez mindkét irányban működik. Azt már korábban is sikerült bizonyítani: ha mosolygunk, attól előbb-utóbb tényleg jobban érezzük magunkat. Még akkor is, amikor kényszeredetten mosolygunk, mert egy ceruzát kell a szánkban tartanunk.

Mi történik tehát, ha két percre felvesszük azt a pozíciót, amiben lennénk, ha hatalmasnak, erősnek, magabiztosnak éreznénk magunkat? Nos, egy idő után megjön az érzés is!

Tehát, amikor magabiztosságról, hatalomról van szó, ott is mindkét irányban működik a folyamat: amikor csak tetteti valaki, hogy hatalmas, akkor előbb-utóbb nagy valószínűséggel úgy is fogja magát érezni, akként tud hatni, fellépni, cselekedni!

Amy Cuddy a személyes életében is megtapasztalta, milyen ereje van annak, ha “beleállunk” a szituációba, s úgy teszünk, mintha már eggyé váltunk volna helyzettel. Amy kiugróan magas intelligenciájával csodagyereknek számított kiskorában. Már egyetemre járt, amikor 19 évesen egy autóbalesetben olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy intelligenciája jelentősen visszaesett. Kikerült az egyetemről, próbált visszajutni, s közben olyan tanácsokat kapott: vannak neki való dolgok, de az egyetem már nem ezek közé tartozik, felejtse el. Ez óriási trauma volt számára. Úgy érezte, elvették az identitását, az alapvető önazonosságát, ami számára az okosság volt, s ettől teljesen elgyengült. Mégis küzdött tovább, s kortársainál néhány évvel később lediplomázott. Ma pedig társadalomtudós, egyetemen tanít, kutat. Pedig sokszor nem hitt magában, ki akart szállni, úgy érezte, mégsem ott van a helye az egyetemen. Mentora azonban nem hagyta: "Dehogy szállsz te ki! Fogadtam rád ugyanis, és maradsz! Maradni fogsz, és a következőt fogod tenni: Tettetni fogod! Meg fogod csinálni az összes beszédedet, amire csak felkérnek. Egyszerűen megcsinálod, és megcsinálod, és megcsinálod, még akkor is, ha halálra vagy rémülve, és lebénulva, és testen kívüli élményben van részed, amíg csak be nem következik az a pillanat, amikor ezt mondod: Te jó ég! Meg tudom csinálni! Valahogy eggyé váltam vele. És éppen csinálom!”  (Idézet Amy Cuddy TED-beszédéből, annak fordításából.)

És megtette. Sikere volt. S még sokszor, ugyanígy.

Amikor sok-sok évvel később hozzá kopogtatott be a tanítványa ugyanazzal a dilemmával, amivel annak idején saját maga is küzdött, akkor szembesült vele, hogy ő már nem tetteti, ő “azzá vált”! Ugyanakkor megértette a tanítványt, és ugyanazt a tanácsot adta neki, amit annak idején ő maga is kapott.

Amy Cuddy fő kutatási területeként ma is arról mesél az embereknek, hogyan változtatja meg a testünk az elmeállapotunkat, az elmeállapotunk a viselkedésünket, a viselkedésünk pedig a dolgok kimenetelét.

A témáról és Amy-ról még többet megtudhattok Amy Cuddy TED-BESZÉDÉBŐL.

(Az írás 2016. október 21-én jelent meg.)