Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották a tudása miatt. Egy nap találkozott egyik ismerősével az utcán, aki azt mondta neki:

- Szókratész, akarod tudni, mit hallottam a legjobb barátodról?

- Várj egy pillanatot! – válaszolt Szókratész. – Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják tripla szűrőnek. Az első szűrő az igazság. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit mondani akarsz, az igaz?

- Nem - válaszolt az ember. – Csak hallottam róla, és...

- Rendben, szóval nem vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy sem. Most próbáljuk ki a második szűrőt, a jóság szűrőjét! Az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?

- Nem, éppen ellenkezőleg.

- Szóval – folytatta Szókratész – valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy biztos benne, hogy igaz. Akkor alkalmazzuk a harmadik szűrőt, a hasznosság kritériumát! Amit mondani akarsz, az hasznos lesz nekem?

- Nem igazán…

- Nos - vonta le a következtetést Szókratész –, ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem biztos, hogy igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

Ez a kis történet nagyon elgondolkodtatott. Érdemes vajon pletykálni, olyanba beleütni az orrunk, amihez semmi közünk, és mást megkárosító dolgokon csámcsogni?

DE! Azt azért érdemes tudni, hogy Szókratész sohasem tudta meg, hogy a felesége az egyik barátjával folyamatosan csalta.

Ne minden esetben zárjuk ki magunkat a pletykálás körforgásából. Mérlegeljük, hogy ki mondta, hogy mit mondott. A szelektálás az élet minden területén hasznos!