Egy racionális világ nem feltétlenül szép. Az emberek döntése akkor is lehet logikus, ha azzal ártanak másoknak. Sokan tesznek úgy, ha igazságtalannak érzett jelenséggel szembesülnek, mintha az csak gonosz és romlott emberek műve lenne. Ez viszont nem szünteti meg az igazságtalanságot, mert közel sem jár annak gyökeréhez.
Nagyon jó példa erre a prostitúció esete. Első ránézésre azt gondolhatjuk, hogy egy olyan általános megbecsüléssel és tisztelettel övezett szakma, mint az építész, csak jobban fizető lehet, mint a számtalanszor elátkozott és tiltott prostitúció.
A valóság mégsem ez. Az átlagos építész ugyanis egyszerűen rosszabbul keres, mint az átlagos prostituált, méghozzá nagyon egyszerű és tökéletesen logikus okok miatt. Itt is, mint oly sok esetben, arról van szó, hogy a piac győz a „józan ész” felett.
A béreket a kereslet-kínálat határozza meg. Az építészét is, és a prostituáltét is. És a prostituáltkínálat nem túl nagy. Hányan mondják azt, hogy inkább prostitúcióval foglalkoznának, mint építészettel? Ugye? Márpedig az a szakma, amit sokan akarnak és tudnak csinálni, legtöbbször nem fizet túl jól. Lehet persze azt mondani, hogy egy házat se tud túl sok ember megtervezni, de a későbbiekben lesz majd szó róla, hogy de. Legalábbis ahhoz képest.
Ugyancsak az építészek kínálatát növeli - ezzel elszegényítve őket, – hogy lényegesen kellemesebb a munkakörük, mint a prostiké. A legtöbb kislány ugyanis inkább az előbbiről álmodik, minden bizonnyal épp az utóbbi munkakör „kényelmetlenségei” miatt. Elég csak arra gondolni, hogy milyen valószínűséggel éri fizikai bántalmazás az egyik és milyen valószínűséggel a másik foglalkozás követőjét. Kevesebben csinálják, nagyobb a kockázata, tehát többet kérnek el érte. Ilyen egyszerű.
A kínálatot meghatározó harmadik tényező a specifikus szaktudás, azaz annak a kérdése, hogy a tevékenységet hányan tudják elvégezni. Eljött az építészek ideje, ugye? Sajnos nem. Bár a szó szoros értelmében az épületek megtervezéséhez képzettebbnek kell lenni (értsd: diploma kell hozzá) és a szó szokásos értelmében nagyfokú ügyességre is szükség van, de ez az előny sem elég. A prostituáltak ugyanis – bár képzettség szerint nem specializáltak – olyan speciális körülmények között dolgoznak (gondoljunk csak a munkavégzés során előforduló „egyedi” keresletre), ami különlegessége folytán olvasztja nullára az építészek előnyét.
És a kereslet? Ha a városban sétálunk, hány épülő házat, hány állványt, darut látunk? Kissé másképp. Minek van nagyobb valószínűsége: hogy egy építész „felbérel” egy prostituáltat, vagy fordítva?
Molnár Balázs