Amikor romantikus szerelmet látunk filmben, a valóságban, vagy szerelmes regényt olvasunk, mindig az fog meg bennünket, hogy az akadályok legyőzése után milyen boldogok is lesznek a főhősök. Ez a valóságban is így van, az igazán nagy szerelmek sosem szépen csendben, lassan alakulnak, hanem általában mindent felforgatnak, és számos megpróbáltatáson esnek át.

Ha a múltba tekintünk, háromféle együttélést különböztethettünk meg nagyszüleink idejében. Voltak, akiket társadalmi, gazdasági okokból házasítottak össze, ők "elvoltak", bár sosem voltak igaz társai egymásnak. Hiányzott a mindent elsöprő érzelem, a szenvedély, viszont volt közös munka és családalapítás. Voltak, akik már 14-16 éves koruktól összetartoztak, lelkileg voltak hasonlóak, jól ment a kommunikáció közöttük, valószínűleg az egyetlenek voltak egymás életében. Ők harmonikusan, csendesen éltek, nagy családot alapítottak. S végül voltak a hányatott sorsú szerelmesek, akiket tiltottak egymástól, vagy elsodorta őket a Sors párjuktól, ám újra eggyé lettek. Az utolsó kategória a legromantikusabb, közöttük volt a legnagyobb szenvedély, tisztelet, vágyakozás.

Valahol mélyen, mégha racionális lelkek is vagyunk, az utóbbit szomjazzuk, minden nehézségével, beteljesülésével. Viszont ezt a fajta kapcsolódást nem lehet erőszakosan kutatni, ilyen akkor adatik, amikor megértünk rá. Vagyis még ez sem biztos, mert nagyon sok esetben létrejön egymás megismerése, de ha a felek még nem tették túl magukat előző életükben elkövetett hibáikon, akkor a várva várt beteljesülés elmarad.

Ezek a karmikus kapcsolatok, amiket ezer közül is fel tudunk ismerni; már az első pillantástól kezdve megmagyarázhatatlan bizonyosságot, vonzalmat érzünk a másik felé. Tudjuk, mire gondol, megszaporodnak körülöttünk a „véletlenek”, paranormális jelenségek akár. Teljesen random módon összetalálkozunk a többezer fős városban, anélkül, hogy megbeszéltük volna. Ilyenkor azért általában, főleg a nők észreveszik, hogy valami különleges van a levegőben, ennek a fele sem tréfa. S valóban nem az, a feladat megérkezett. Ha rögtön egymásra találunk és élünk boldogan, akkor az nem ebben a típusú szerelemben lesz. Itt bizony komoly megpróbáltatások várnak, ahol le kell győznünk önmagunkat, sőt előző életbeli önmagunkat is. Általában az a fél ragaszkodik jobban a másikhoz, aki a múltban a hibát elkövette, ugyanis benne erősen él a vágy a javításra, mert már ezerszer megbánta tudat alatt előző életében elmulasztott, elhagyott, eltékozolt értékeit.

Asztrológiailag két ember közötti kapcsolódást szinasztriával vizsgálunk. Ez a két fél születéskori képletének összevetését jelenti. Ebből rögtön kirajzolódik, amennyiben a szerelmesek már előző életeikben is kapcsolatban álltak, és könnyebben megérthetjük azt is, mi a jelenlegi feladatuk egymással. Vizuálisan az egyikük képletében a gyors mozgású bolygók szorosan kapcsolódnak a másikuk valamely sorsbolygójához. Tehát a sérelmet a múltból hozó fél képletében a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó valamelyike együtt- vagy szembenáll a másik fél aszcendensével, Napjával, Holdjával, Vénuszával, Merkúrjával vagy Marsával. Ez természetesen még önmagában kevés jel, de nem figyelmen kívül hagyható. A kapcsolódás fajtájából (együttállás, szembenállás, kvadrát, szextil) tudunk következtetni kettőjük titkos feladatára.

Ha már éreztünk ilyet, akkor az örökké az emlékezetünkben él, és ha nem teljesedett be, akkor keressük a miérteket magunkban és a társunkban is. Amennyiben egymásra találtunk, akkor pedig folyamatosan jönnek a pofonok és nehézségek, de mindent legyőző akaratunk és vágyunk van arra, hogy ezeket megoldhassuk, mert tudjuk, hogy csak együtt lehetünk egészek!