Volt már valami, amit nagyon szerettél volna megtanulni, amiben szerettél volna jó lenni, ám amikor nekikezdtél, azt vetted észre, hogy egyáltalán nincs hozzá tehetséged? Hogy akármennyit küszködsz, erőlteted, semmi sem segít, és ezért kénytelen vagy végül feladni?

Ha igen, akkor te is egyike vagy azoknak, akiknek szükségük van egy gyökeres szemléletváltásra. Rengetegen azt mondják ugyanis, hogy ha valamihez nincs tehetséged, akkor egyszerűen nincs is értelme foglalkoznod vele, hiszen úgysem fogod vinni semmire az életben, mert vagy úgy születsz, hogy van hozzá affinitásod, vagy pedig nem. Én viszont azt mondom, hogy ez egyszerűen nem igaz.

Mi is a tehetség? Rántsuk is le gyorsan a leplet erről a misztériumról, mert ha nem igazán értjük, hogy miről is van szó, és csak dobálózunk a szavakkal, akkor mindenképpen félre fogjuk vezetni magunkat!

Mikor mondjuk valakire, hogy tehetséges? Többnyire akkor, ha valamit nagyon jól csinál mindenféle előképzettség nélkül. Anélkül, hogy bárki megtanította volna rá. Mikor lehetséges ez? Akkor, ha átfogó megértésünk van az adott dologról.

Vegyünk egy példát! Valaki akkor tud jól rajzolni, ha tisztában van vele, hogy milyen részképességek szükségesek ahhoz, hogy az adott háromdimenziós tárgyat egy kétdimenziós felületen ábrázolni tudja. Ez olyan dolgokat foglal magában, mint például a körvonalak, a különböző szögek, terek valósághű érzékeltetése. Ismernie kell a rajzeszközt és azt magabiztosan használnia kell. Vagyis, tudnia kell, hogy mit, mivel és hogyan, és az milyen eredményre vezet. Ezeknek az átfogó megértése és együttes használata (legyen az tudatos vagy tudatalatti) adja meg azt a képességet, ami igazi hatékonysághoz vezet. Akár úgy is mondhatnánk: a megértés mértéke egyenesen arányos a hatékonyság mértékével.

Mivel nem vagyunk egyformák, így a megértésünk is különbözik bizonyos dolgokról. Éppen ezért van az, hogy nincs mindenkinek tehetsége ugyanazokhoz a jártasságokhoz. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ha nincs valamihez alapvető megértésünk, akkor nem is sajátíthatjuk el azt. Gondoljunk csak az úszásra vagy a biciklizésre!

Mi tehát a megoldás? Tulajdonképpen rendkívül egyszerű, nem kell hozzá sem csodaszer, sem milliós befektetés, sem fekete mágia, csak a felismerés, hogy minden egyes készség, jártasság - legyen az művészi vagy gyakorlati - azonos módon sajátítható el. Illetve pontosabban: a tanulás szerkezete ugyanaz, függetlenül annak tárgyától.

Ez a szerkezet pedig a következő:

1. az alapkészségek elsajátítása

2. önfejlesztés. Vagyis, ha valami újat szeretnénk tanulni, legyen az vezetés, művészi tevékenység, egy új nyelv, főzés, vagy sport, az első dolgunk az, hogy felmérjük, milyen részkészségekre van szükségünk, miből tevődik össze az adott tevékenység. Ezen részkészségek egyedi és beható ismerete már önmagában egy hatalmas teljesítménybeli javulást tesz lehetővé, hiszen meghatározza a követendő és az elkerülendő eseteket. Ez pedig lehetővé teszi, hogy saját magunkat, akár mindenféle segítség nélkül fejlesszük.

Végezetül tehát: valamiben rossznak lenni, tehetségtelennek lenni csupán azt jelenti, hogy hiányoznak az alapok. Ez pedig természetes velejárója a tanulásnak. Először ügyetlenek vagyunk, rengeteget hibázunk, nem értjük, mi miért van úgy, ahogy, aztán ez párhuzamosan a megértésünkkel szép lassan megváltozik. A tanulási folyamatot tudatosan kell kezelni, hiszen akkor válik élvezetessé. Így nem fogjuk elkövetni azt a hibát, hogy feladjuk, még mielőtt rájönnénk, hogy igazán jók lehetnénk valamiben.