Mit tegyen a nő, ha határozott, önálló, ám társra vágyik?

okt. 13., 2016

Mit tegyen a nő, ha határozott, önálló, ám társra vágyik?

Sokszor felteszem a kérdést magamnak, miért nem akad olyan hímnemű, akivel össze tudnék akadni. Az akadás még csak-csak megy, mert nem vagyok sem szépséghibás, sem alkoholista, munkaholista vagy bármi más, ami megakadályozna abban, hogy vonzódjanak hozzám a férfiak. De a hosszú távú kapcsolatok csatáit sorra elbukom, s ezáltal a szerelemben vívott harcot is. Legalább is hosszútávon. És amikor egy újabb bukást élek meg (mert bukásnak élem meg), akkor juszt is magamban keresem a hibákat. Tán maradi lennék, de nem udvarolok - azt gondolom, ez a férfiak reszortja. Lehet, hogy már itt hibázok...

Fellelhetőek azért még olyan példányok, akik valóban udvarolnak, a kapcsolat kezdete szépnek, sőt varázslatosnak tűnik (jobb esetben) és egyszer csak, mint egy lufi, puff... Kidurran az egész. Nos, ekkor kezdek el filozofálni azon, mit is ronthattam el. Ha túlságosan odaadó vagyok, az a baj, ha pedig túl nagy falat építek magam köré, az a baj. Miért is állítjuk tehát azt, hogy a nőknek baj minden? Többször elmélázok azon is, hányféle tulajdonsággal kell rendelkeznünk, hogy egyáltalán észrevegyenek minket az erősebb nem tagjai.

Legyünk csinosak, esztétikusak, lenyűgözőek, bájosak, támogathatóak, okosak, mégis butuskák, anyukák, szeretők, szóval megszámlálhatatlan jellemvonással kell rendelkeznünk a siker érdekében. Nos, ebből kettőt kiemelnék: támogathatóak és butuskák.

A minap rájöttem, hogy ez lehet a kellemetlenség velem és temérdek más nővel is. Se nem vagyunk butuskák, s nem szorulunk támogatásra sem. A saját lábunkon állunk, és milyen nagyszerűen! És ez a férfiaknak nem tetszik. Nem mutathatják, hogy ők az erősebbik nem, nem fitogtathatják a pazar autójukat, lakásukat, eszüket, mert mi is rendelkezünk ezzel.

Emiatt kicsinek, sebezhetőnek, értéktelennek, még tán herének is érzik magukat, vagyis nem férfinek. Akkor mit is tegyünk mi, domináns nők? Mert kiválaszthatunk magunknak egy olyan férfit, akiből képesek vagyunk „papucsot” formálni, de előbb-utóbb ráébredunk, hogy ez senkinek sem jó. Vagy reménykedünk, hogy van még olyan egészséges apamintával rendelkező férfi, aki határozott, erős, akinek nem tudunk a fejére nőni? Vagy elmegyünk egy „butuska-esetlenkeképző” tanfolyamra…

Takács Dóra

Hozzászólások