A világ és benne kis hazánk szekértáborokra oszlik manapság. Na nem (csak) politikailag vagyunk vészesen egymásnak ugrasztva, hanem újraéledt egy hosszú ideje csak a négy fal között lappangó, gyűjtögető, újranéző csoport: a Star Wars-osok. Mely csapat inverze pedig a nemStar Wars-osok, antiStar Wars-osok, Star Wars ellen beoltottak, ahogy tetszik.

Holnap lesz a premierje a Csillagok háborúja – Ébredő Erő című megagigának, melyet már a Disney készített, mert George Lucas besokallt tőle. Eladta a jogokat. Vagy kellett neki a pénz, vagy kiégett, vagy nem tudom.

A lényeg: én az antiStar Wars-osok kategóriáját erősítem. Na nem azért, mert nő vagyok, még csak azért sem, mert van valamilyen averzióm ezzel a világokon átívelő gigahisztivel kapcsolatban, mert nincs. Tökéletesen neutrális vagyok, de úgy éreztem, mivel mindenki erről beszél ilyen vagy olyan kontextusban, muszáj az IgenÉleten is megszólalni Csillagok háborúja ügyben.

Maroknyi csapatunkban még én vagyok valamelyest képben (olyan 2-3%-ra taksálnám a szakavatottságomat), rajtam maradt ez a vállalás. A lányok bizonygatták, ha a Trónok harcáról vagy a Gyűrűk uráról kellene írni, abban tök jók lennének, és légyszí, légyszí, azokról is, de sajna e filmeknek most nincs újabb része és premierje és „hype” a köbön.

18 évet leéltem úgy az életemből, hogy nem láttam a Csillagok háborúját, és különösen nem is zaklatott a tudat, hogy esetleg nem teljes a kamaszlétem. Aztán megismerkedtem a jövendőbeli férjemmel, aki, mikor megtudta, hogy az én felcseperedésem bizony Yoda meg Han Solo nélkül zajlott, mégis viszonylag művelt és szórakoztató vagyok, nem hitte el. Elhatározta, hogy sürgősen felzárkóztat a normális emberekhez, vagyis azokhoz, akik legalább 12-szer látták a film minden egyes részét.

A 90-es évek végét írtuk ekkor, még VHS-en szereztük meg az első három epizódot, ami tulajdonképpen a 4-5-6. Már azt sem nagyon értettem, miért kezd valaki egy történetet abszolút in medias res, amikor tervezi, hogy az 1-2-3-mat is elkészíti.

Míg a férjem ájult örömmel bámulta a kisképernyős tévét sokadszorra is, én azon gondolkodtam, hogy ez az egész annyira lesújtóan 70-es évek, a kosztümök rémesek, a szereplők ma már tök öregek és betegek lehetnek, s rendben van, hogy egy hatéves gyerek pislogás és nyelés nélkül nézi a csillagközi cirkálókat meg a birodalmi lépegetőt három órán keresztül, de úgy éreztem, ha lenne nálunk egy fénykard, biz’isten magam ellen fordítanám. Vagy a párom ellen, amiért ilyenekre rávesz.

Ezt megismételtük még kétszer, mert van ugye ötödik meg negyedik rész is. És belém égtek olyan mondatok, hogy „Zavar van az Erőben!” meg „Luke, én vagyok az apád, hrrr!” meg „Grrr, hörrr, háuuuu!” (Ezeket a hangokat Chewbacca, az embermajom vagy majomember vagy harcos majom vagy majomharcos vagy lehet, hogy nem is majom adja ki, amikor örül, amikor szomorú, amikor fáradt vagy amikor csak köszön.).

Néhány év nyugalom következett, a férjem elfogadta, hogy ha életem első hat évében a szüleim nem fordítottak gondot Star Wars-os képzésemre, felnőttként már nem doktorálok belőle. Olyan ez, mint az úszás: lehet kapálózni egy tanfolyamon 30 évesen is, de azért a legszerencsésebb, ha az embert óvodás korában megtanítják a felszínen maradni.

Aztán 2004-2005 körül elkezdték nyomatni az első három részt Natalie Portmannel, Ewan McGregorral, Samuel L. Jacksonnal, Hayden Christensennel, nekem meg még nagyobb kavarc keletkezett a fejemben, hisz be kellett helyettesítenem, hogy aki korábban Anakin Skywalkerből egyszer csak Darth Vaderként röfögött, az most még gyerek, és a fia, Luke, aki korábban legyőzte, még a kanyarban sincs. Szürreális élmény volt.

És most itt a hetedik rész.

Star Wars-os kulacs, kulcstartó, uzsonnás doboz, zokni, alsónadrág, Darth Vader-sisak, legó, szívószál, bélyeg, füzet, golyóstoll, törülköző, lézerkard, Yoda – minden játszik az összes üzletben.

A férjem pedig évek óta hiába kérleli a gyerekünket (anyja fia, nem vitás), hogy üljenek le megnézni az eddigi hat részt, mert egy férfinak ezt az opust látnia kell. Kicsit már késésben van, mert Gyermek tízéves, érzi is az uram, hogy még néhány hónap, s végleg elveszíti a fiunkkal szembeni háborút is Csillag-fronton.

Mit is kívánhatnék a küzdelméhez: - Szívem, az Erő legyen veled!

VSZK