Harácsolunk, birtokolunk, fogyasztunk, megveszünk, eldobunk... Pedig semmi sem a miénk. Azzal pedig, ami igazán a miénk, amiről Márai is beszélt, nem foglalkozunk. Ez pedig nem más, mint a lelkünk. A bensőnket hagyjuk elnyomva, megtiporva, gazosan, magányosan, önzőn, fásultan, fáradtan. Pedig mindegyikünknek van mit fejleszteni odabent. Lássunk hozzá mielőbb, higgyük el, javunkra válik!