Nagyon fontosnak tartom, hogy tudatosan éljük az életünket. Sajnos az emberek többségére jellemző, hogy természetesnek vesz mindent, amije van. Csak akkor jövünk rá, hogy mekkora szerencsénk is volt, amikor már elveszítettük azt a bizonyos dolgot. Ebben a rohanó világban különösen szükség van arra, hogy megálljunk és számot vessünk néha.

Amikor a keresztelkedésem előtt felnőtt hittanra jártam, ott is kihangsúlyoztuk a hálaadó ima fontosságát, amit hajlamosak az emberek elhanyagolni. Én azt hiszem, nem számít, hogy Istennek, az Égnek, a Sorsnak vagy a Szerencsének köszönjük, amink van, de érdemes időről időre átgondolnunk, mi minden gazdagít bennünket. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy sokkal pozitívabban fogjuk látni a dolgokat, és sokkal könnyebb fenntartani ezt a boldogságot, ha köszönetet mondunk mindazért, amit elértünk. A családunkért, a barátokért, akik akkor is mellettünk vannak, ha mi sem tudjuk magunkat elviselni. A párunkért, aki miatt érdemes minden nap felkelni. Azért, hogy van munkánk, hiszen hány embernek nincs az sem... Ezek mellett mindenért, ami körülvesz, a hóesés, a táj, Budapest látképe, egy madárka éneke, egy kedves mosoly vagy egy kisgyerek ölelése. Így hát én mindenkit arra biztatnék, hogy álljon meg egy kicsit, és gondolja át, mennyi csodás dolog van az életében, és egyre többet fog felfedezni. Ugyanúgy működik, mint a mosoly ereje: minél többet mosolygunk, annál többen mosolyognak vissza ránk.

Új év, új lehetőségek, új szemlélet. Sok szerencsét hozzá mindenkinek!